Apró pikók (Pygosteus Gill.)

Az apró pikók, Pygosteus Gill., nemzetségét az aránylag rövid törzs és a lapos oldal jellemzi. Orruk nem nyúlik meg. Medencecsontjuk a középvonalban páratlan lemezzé egyesül. Ennek a pikónemzetségnek csak egyetlenegy tagja van.

A törpe pikó (Pygosteus pungitius L.)

1. Csőrös pikó (Spinachia vulgaris Flem.). - Törpe pikó (Pygosteus pungitius L.). - Tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus L.).

A törpe pikó, Pygosteus pungitius L., teljes hossza legfeljebb 7 cm. Első hátúszóját 9–10 (7–12) tüske helyettesíti, a másodikat 9–12, az alsóúszót 1 és 8–13, a mellúszót 10 (9–11), hasúszóját pedig 1 kemény, s 1 lágy sugár alkotja. Oldalvonalán legfeljebb 10, vékony, ormos csontlemez foglal helyet. A faroknyél a farokúszó töve előtt többnyire csupasz; a törzs bőrébe mélyen beágyazva olykor néhány apró csontpikkely rejtőzködik. A törpe pikó háta sötét barnásszürke, az oldala világosabb, a hasa fehér, vagy pedig ezüstös. Hátán és az oldalán többnyire kettős, fekete harántsávok tarkítják. A hím nászruháját a torkán és a hasán fényes fekete folt díszíti, hát- és alsóúszója megsötétedik, hasúszójának hártyája pedig narancsszínűvé válik.

Életmódja nagyjából olyan, mint a tüskés pikóé. Ivaréretté szintén az első év végén válik. Áprilistól augusztusig ívik. A hím nem a fenéken rak fészket, hanem a vízi növényekre. Möbius és Heincke a Kieli-öbölben sohasem találta meg a fészkét, hanem mindig csak néhány, algákra ragasztott ikrát lelt. Duncker ebből, s abból a körülményből, hogy a Balti-tenger nyugati felében 28 mm-nél kisebb ivadékot nem talált, arra következtet, hogy ott a törpe pikó valószínűen nem is ívik, hanem az édesvízben szaporodik, s hogy ivadékai is onnan kerülnek be a Keleti-tengerbe. Szerinte a törpe pikó ivarérettségének bekövetkezte előtt átmenetien tartózkodik a tengerben.

Elterjedése szintén sarokkörüli, de délre csak az é. sz. 50. fokáig fordul elő, s a kontinens belsejébe még annyira sem hatol be, mint a tüskés pikó. Az európai partokon csak az Északi-Jeges-tengerben, továbbá a Balti- és a Fekete-tengerben él. A Földközi- és az Északi-tengerből, valamint az Atlanti-óceán parti övéből hiányzik. Nagyobb sótartalmú vízben seholsem található meg. Észak- és Közép-Európa, s a Fekete-tengerrel szomszédos alföldek édesvizeiben délre az é. sz 45. fokáig terjedt el. Úgy látszik, hogy a tejesek száma mindenütt jóval meghaladja az ikrásokét.