Foszlottszárnyúak (Bathypterois Gthr.)

A foszlottszárnyúak, Bathypterois Gthr., nemzetségét a déli félgömb világtengereiben a híres „Challenger”-expedició fedezte fel. Testük nyúlánk; fejük elül lapos; orruk előre áll; nagy felsőállkapcsuk jóval túlér az alsón; szájuk széles. Fogazatuk az állkapcsokon keskeny pásztát alkot, az ekecsonton pedig az ugyancsak apró fogak kis csoportban helyezkednek el. Szemük igen kicsi. Halpénzeik kerekek és közepes nagyságúak. Mellúszóik sugarai igen hosszúak, s a felsők el is különülnek a többitől. A hasúszó külső sugarai szintén meghosszabbodtak. A zsírúszó némelyik fajról hiányzik. Az alsóúszó rövid, a farokúszó villás.

A fekete tapogatóhal (Bathyperois atricolor Gthr.)

Mélytengeri halak. 1. Argyropelecus hemigymnus Cocco. - 2. Bathypterois atricolor Gthr. - 3. Macropharynx longicaudatus A. Br. - 4. Stylophthalmus paradoxus A. Br. - 5. Malacosteus indicus Gthr. - 6. Gigantura chuni A. Br.

A fekete tapogatóhal, Bathyperois atricolor Gthr., mell- és hasúszójának különvált hosszú sugara a végén villásan ágazik el. A mellúszó többi sugarát sem fűzi össze úszóhártya, hanem tollgallérhoz hasonlóan szegélyezik a kopoltyúfedelet. A mellúszó első sugara legalább is akkora, vagy még hosszabb, mint maga az állat. A hal ezeket a villás sugarakat minden irányban tudja mozgatni és kétségtelenül tapintásra használja őket. „Villás sugarait előre mereszti, vagy pedig a fenéktalajban kutat vele. – Írja A. Agassiz. – Elképzelhetjük, hogy ez a hal villás sugaraival hogyan tapogathatja ki az útját és hogyan kutatja át vele az iszapot, hogy a táplálékául szolgáló fenéklakó lényeket fölfedezze.” W. Marshall a villás tapogatósugarat a vakond ormányához hasonlítja, amely hasonló célokat szolgál. A fekete tapogatóhalnak a német mélytengeri expedíció az Indiai-óceánban új változatát fedezte fel, amelyet Brauer var. indicus A. Br. néven írt le. Ez a változat a törzsalaktól színezetében is különbözik. Alapszíne világos, vagy sötétbarna; a feje mindig sötétebb árnyalatú. Hossza 20 cm körül van.