Réti csíkok (Misgurnus Lacép.)

A réti csíkok, Misgurnus Lacép., nemzetsége lapos oldalú, nyúlánk termetű halakból áll. Igen apró pikkelyeik a bőrben vannak elrejtve. 10–12 bajuszszáluk közül 4 az alsóállkapcson ered. Farokúszójuk lekerekített.

A réti csík (Misgurnus fossilis L.)

Kövi csík (Nemachilus barbatulus L.). Réti csík (Misgurnus fossilis L.).
Vágó csík (Cobitis taenia L.).

A réti csík, Misgurnus fossilis L., más nevén: csík, halcsík; fajtái: barnacsík, csíkdáma, csíkkirály (Herman O., Unger), száját 10 bajusz köríti, 4 a felső és 6 az alsó ajakán. Teste feketés, 5 sárgás és barnás harántsávval, hasa világossárga fekete pettyekkel. A hátúszóban van 3 fél és 5–6 egész, a mellúszóban 1 és 10, a hasúszóban 1 és 5–6, az alsóban pedig 16 sugár. Hossza nálunk 30, Szibériában ellenben 50 cm. A réti csík Európa északi és keleti részében mindenütt előfordul, de csak iszapos fenekű tavakban és folyókban és sohasem tömegesen. A telet az iszapba rejtőzve tölti el, s oda vonul el, hogyha a víz a nyári hőségben elpárolog. Ebben a helyzetben hónapokig kibírja minden baj nélkül. Nem merül álomszerű állapotba, hanem éber és mozgékony, s ha újra vízbe kerül, vidáman fickándozik, ami annak a bizonyítéka, hogy az iszapban való kényszertartózkodást nem veszi természetellenes helyzetnek. Olyan helyeken, ahol a réti csík előfordul, nyáron a lakosság, éppúgy, mint a szingalézek a kígyóhalakat, kiássa a nedves rét talajából. A réteken turkáló sertések is ízletes falatokhoz jutnak ezen a réven.

„A csíkkirály egy sajátságos betegedésnek köszöni a címét, a sárgaság egy nemének, mely vagy az egész csíkot szállja meg, amidőn egész narancssárgává válik, vagy a hátrészen terjed, s ekkor tarkítja az állatot. Az állat e miatt meg nem fogy, élénk marad. Nálam egy ilyen király hét hónap lefolyás alatt közönséges csíkparaszttá változott; a színeződés a has felől kezdődött, s az egész soron úgyszólván pénzről-pénzre haladt.”

„A csíkdáma a rendes réti csíknak még alapszínét sem tartja meg, hanem testszínesfehér, valóságos albino. Az egyik jelenség tehát chlorochroizmus, a másik albinizmus. Az előbbit a Mosztongából és az Ecsedi-lápról – Börvely falu – ismerem; a másikat csak az utóbbi helyről. Egészen ritka jelenségek.” írja Herman Ottó.

A réti csík, mint Babok és Dedek kisérleti úton megbizonyosodott, oxigénben gazdag vízben is megtartja béllélekzését; 15 C°-os vízben kétóránként 5 lélekzetet vesz a belével, 25 C°-osban pedig 19-et. Kifőzött, tehát oxigénmentes vízben ez a szám 25 C° mellett óránként 67-re emelkedik. A béllélekzés a réti csíkban sokkal tökéletesebb, mint közeli rokonaiban. A réti csík, úgy látszik, igen érzékeny a légköri változások iránt. Ha zivatar közeledik, rendkívül nyugtalanná válik, az iszapos fenékről a felszínre jön, s állandóan levegőt szipákolva, szemmelláthatóan aggodalmaskodva úszkál ide-oda. A vihart már 24 órával korábban megérzi, úgyhogy az időjós nevet valóban megérdemli. Ez az érzékenység valószínűen úszóhólyagja sajátságos szerkezetével függ össze. A hólyag szabad vége közvetlenül a bőrhöz símul, s így a légnyomásbeli változások könnyen befolyásolhatják. Ezeket a hatásokat Weber-féle csontocskák közvetítik a belső fülbe. Tápláléka mindenféle féregből, víziállatokból és halivadékokból kerül ki, de rendszeresen fogyasztja a korhadó növényeket is.

A réti csík, jóllehet áprilisban és májusban kb. 140.000 ikrát rak le, mégsem szapora, aminek valószínűen abban van a magyarázata, hogy ivadékát a többi hal nagy tömegben pusztítja. Húsát sok helyen nem kedvelik, mivel iszapíze van, sokakat pedig nyálkássága riaszt vissza tőle. Ízét egyébként könnyen megjavíthatjuk, ha a kifogott halat egy ideig olyan medencében tartjuk, amelyen állandóan friss víz áramlik keresztül. A szűk medencékben való fogságot a réti csík sokkal jobban elviseli minden más halnál. Megelégszik kis üvegmedencével is, ha a fenekét 2 cm-es homokréteggel fedjük be. A vizét is elég hetenként egyszer-kétszer váltani, táplálék gyanánt pedig zsemlemorzsákkal is beéri. Szállítására nedves friss mohát használnak, de vigyázni kell, hogy az edény szellőzzék, a vízben való szállítás természetesen sokkal biztosabb.

A réti csík hazai termőhelyei: a Mura, a Fertő, a Balaton, a Tapolca, Erdély vizei, a Velencei-tó (Petényi), a Sárrét, a Szernye, az Ecsedi-láp és a Bodrogköz mocsarai (Herman Ottó), továbbá a Temes ár területein lévő kubikgödrök (Bodrossi).