| Lapátostokok (Scaphirhynchus Heck.) | TARTALOM | Sokszárnyú csukák (Polypterus Geoffr.) |
FEJEZETEK
Ebbe a rendbe, amelynek egyetlen családja van, a sokúszóscsuka-félék (Polypteridae), csak két nemzetség tartozik, amelyek képviselői a trópusi Afrikában élnek. Ez a rend egészen egyedül áll a ma élő halak között, de a kihalt alakok között sem találtak még hozzájuk hasonlókat. A sokúszós csukák úgy belső, mint külső testszerkezetükben, sajátságos berendezéseiktől eltekintve is, igen ősi jellemvonásokkal bírnak, s ez az oka, hogy olyan nagy mértékben felköltötték az összehasonlító állatbonctan érdeklődését.
Gerincoszlopuk jólfejlett, kétoldalt homorú csigolyákból áll; jól fejlettek az ideg- és vérívek, s az alsó, meg a felsők bordanyúlványok is, amelyek közül a felső az előtestben, a hátsók pedig a hátsótestben hosszabbak. Fejüket számos csontlemez fedi, amelyeknek elrendeződése egészbenvéve megfelel a csontoshalakénak, ezzel szemben a koponya belső része porcos maradt. Különleges jellemvonásukhoz tartozik két hatalmas toroklemez. A kopoltyúfedő csontjai is igen jólfejlettek. A váll- és medenceöv is elcsontosodott; a páros végtagoknak ízelt csontnyelük, s ezen lágy sugaraktól támasztott úszóhártyájuk van, amelynek kirojtosodott széle miatt kapták a bojtos-úszóshalak (Crossopterygii) nevet.
A párosúszók tövét pikkelysorok borítják. A párosúszók külső alakjukban és működésük tekintetében is igen hasonlítanak a tüdőshalak megfelelő szerveihez; belső szerkezetük azonban igen eltérő. Igen sajátságos, s erre a csoportra jellemző a hátúszó szerkezete. Számos, egymás mögött elhelyezett apró úszóból áll (sokúszós hal). Mindegyiknek az elejét egy-egy csontsugár támasztja, s ezen kívül egy sereg lágysugaruk is van. A farokúszó majdnem teljesen részarányos, bár látható rajta, hogy ez a részarányosság nem eredeti tulajdonsága. A garatfalban négy kopoltyú helyezkedik el fésűskopoltyúkkal. Fecskendőrésük is van, de nincs már benne kopoltyú, amely hiányzik a kopoltyúfedőn is. A lárvák nyelvívükön messzire kinyúló külső kopoltyút viselnek. Az úszóhólyagon két hosszú nyúlvány van, a bélcsatorna alatt helyezkedik el és a belsejében sűrű hálózatot alkotó tarajok futnak végig, amelyekben számos, az aorta kopoltyúágából eredő ér fut végig. A visszatérő vér közvetlenül a szív mellett a nagy vénatörzsekbe torkollik. A sokúszóscsukák az egyedüli halak, amelyekben az úszóhólyag járata alulról torkollik be a garatba, ugyanott, ahol a magasabbrendű gerincesek légcsöve nyílik. Az egyszerű szerkezetű bélcsőben csavaros billentyű van. A szívnek van artériás kúpja, amelyben számos billentyű található. Az ivarkészülék is sajátságos, mert a hím ivarterméke külön vezetéken át ürül ki, s nem megy a veséken keresztül.
Igen fontos jellemvonásuk még a pikkelyzet is. A sokúszóscsukák egész testét rombikus lemezek fedik, amelyek úgy érnek össze egymással, hogy széleik kissé fedik egymást. Felületüket tipikus ganoinréteg borítja, számos apró tüske és hátrahajló fogacska van rajtuk, amelyek az ősi placoid-pikkelytakaró maradványai. E szilárd pikkelysorok teljesen vértezik a halat, úgyhogy késsel is alig lehet hozzáférni, a bennszülöttek épp ezért a kizsigerelés után pikkelyestől főzik meg, s csak főtt állapotban szedik le pikkelyeit.
| Lapátostokok (Scaphirhynchus Heck.) | TARTALOM | Sokszárnyú csukák (Polypterus Geoffr.) |