1. család: Tengeri macska-félék (Chimaeridae)

A ma élő tömörfejűek legnagyobbrésze a tengeri macskák (Chimaeridae) családjába tartozik. A legismertebb:

A tengeri macska (Chimaera monstrosa L.)

Macskahal (Chimaera monstrosa L.).

A tengeri macska, vagy tengeri patkány, Chimaera monostrosa L., körülbelül 1 m-es nagyságú és sajátos szépségű hal. Teste nyulánk és fonalalakúan megnyúlt farokban végződik, amelynek a „tengeri patkány” nevet köszönheti. Az arcorr kúpalakúan előrenyúlik, a hátsó hátúszó igen hosszú és alig különül el a farokúszótól. A tejesen a szemek között vékony, csontos, előrenyúló nyúlvány látható, amely miatt a norvégek a halat „királyhalnak” nevezik. A símának látszó bőr színezete az aranybarna és a fehér különböző árnyalataiban csillog; a nagy szemek szivárványhártyája fehér, szembogara pedig zöld fényben csillog, mint sok cápa és rája szemében.

Legelőször Gesner írta le a tengeri macskát és elég jól le is rajzolta. Tudományos neve Linnétől ered. Megtalálták Európa minden partján, de a japáni és délafrikai tengerekben is; a mély vizet ritkán hagyja el, de követi a heringeket, s ilyenkor hálóba is kerül. Élelme kagylóból, rákokból és apróbb mélytengeri halakból áll. Tojások útján szaporodik, amelyek az ívás idejében különböző fejlettségű állapotban megtöltik az ikrás petefészkét; azok az ikrák, amelyek a legfejlettebbek, szaruszerű héjba vannak burkolva, amelyen nincsenek a tojás lehorgonyozására való fonalak, de helyettük hosszú, kardszerű nyúlványt viselnek. Lehet, hogy e nyúlványt a hal a tengerfenék iszapjába szúrja be, s így rögzíti a tojásokat. Az ikra belső termékenyítésen esik át, s a tejesnek a hasúszók mögött külön kapaszkodó szervei és sajátságos rövid, páros bunkószerű és a hasúszók előtt fogakat viselő függelékei is vannak.