MÁSODIK REND: Ráják (Batoidei)

FEJEZETEK

A második rendbe egyesítjük a rájákat (Batoidei), vagyis azokat a porcoshalakat, amelyeknek rendkívül fejlett s már a fej hátsó részén elkezdődő mellúszóik következtében lemezszerűen lelapított testük van. Alsó állású, vagyis az alsó oldalon elhelyezett kopoltyúréseik és rendesen igen hosszú, vékony, hengeres, ostorszerű farkuk van, amely utóbbin foglalnak helyet, ha megvannak, a hátúszók is. Az alsóúszó mindig hiányzik.

Szemben a mozgékony, gyakran tisztán pelagikus (nyílttengeri) életmódot élő cápákkal, a ráják nehézkes, lomha fenéklakó halak, amelyek a partok közelében a fenék homokjába ássák be magukat, s úgy leselkednek zsákmányukra. Táplálékuk főleg apróbb állatokból, rákokból, lágytestűekből és kisebb halakból áll, amelyeknek összemorzsolására széles, kövezetszerűen lapított fogaikkal ellátott szájuk kiválóan alkalmasnak látszik. Színezetük rendesen kitünően alkalmazkodik a fenék színéhez, úgyhogy a félig homokba rejtett testüket igen nehéz észrevenni. De bár nehézkes állatoknak látszanak, mégis ügyes és kitünő úszók, ha egyszer elhagyják a fenéket és óriási mellúszóik hullámos mozgatása által úgy lebegnek a vízben, mint a nagy madarak a levegőben. Éppen ezért nem szorulnak a part közelségére, s már megfigyelték őket a nyílt tengeren is, ahol gyakran egész rajokban úszkálnak a víz színén, valószínűen, hogy a napon sütkérezzenek.

Az emberre nézve a rájáknak nincs nagy jelentőségük. Némelyik helyen tömegesen fogják őket, de húsuk kemény és nem ízletes, úgyhogy, mint táplálék csak alárendelt szerepet játszik. Bőrüket, mint a cápákét, csiszolásra használják. A tüskésráják a halászokon faroktüskéjükkel olykor veszedelmes sebeket ejtenek, amelyek egyes trópusi fajoknál, halálosak is lehetnek.