7. család: Sasrája-félék (Myliobatidae)

FEJEZETEK

Szárnyas ráják (Dicerobatis Blainv.)

A sasráják (Myliobatidae) családjába mintegy 20 faj tartozik. Igen széles mellúszóik a fejet nem ölelik körül, miért is ez előreáll, s rajta a mellúszó elülső része lebenyalakban foglal helyet, amelyet fejúszónak neveznek. A farkon szintén van tüske, de előtte egy hátúszó is. Fogazata foglemezekből áll, amelyek hosszanti sorokba rendeződnek. Szája igen tág.

A sasrája (Myliobatis aquila L.)

Az összes forró- és mérsékeltövi tengerekben él a sasrája, Myliobatis aquila L., amely rendesen 1–1.5 m szélességű, 8–12 kg súlyú hal, de kivételesen a 200–300 kg-os súlyt is elérheti. Testének hátoldala sötétbarna, szélén kissé világosabb, hasoldala szennyesfehér, nagy, kiálló szemének szürkészöld szivárványhártyája és fekete, csillagalakú szembogara van.

A sasrája, Risso szerint, Nizza mellett rendszeresen előfordul és gyakran fogják; Sonnini megtalálta Egyiptom partjain, s az angol természetbúvárok olyan halászoktól kapták ezt a fajt, akik közvetetlenül Anglia partjain halásztak. Couchnak ikráját is meghozták, amelyben olyan fejlett ébrények voltak már, hogy meghatározhatta őket. Úgylátszik, hogy a sasrája ugyanolyan életmódot folytat, mint a tüskésrája, csak jobb és gyorsabb úszó amannál. A tüskéje által okozott sebeket szintén veszedelmeseknek tartják és Olaszországban a sasráját tilos a tüskéjével együtt a piacra hozni. Húsát csak a legszegényebbek fogyasztják, mája ellenben csemegeszámba megy.

Az 1922. esztendő szerencsésen kezdődött Mitchell Hedges kapitányra nézve. Újév napján előbb egy nagy ráját, majd másfélméteres pörölycápát fogott, utána pedig valami nagy hal akadt horogra. Több, mint egy óra hosszáig vesződtek vele, amíg partra húzták. Nagy sasrája volt, 108 kg-ot nyomott. Kiterjesztett úszóival roppant ellenállást tudott kifejteni. Farka végéről 25 cm-es, horgos tüske meredt fel. A halászok gyűlölettel nézték a piszkosbarna színű szörnyeteget, mert „akit a tüskéjével megszúr, hat percen belül a halál fia.” Először az izmai kezdenek el rángatózni, majd az egész test meggörbül és megmerevedik, a sebből fekete vér buggyan ki és bekövetkezik a halál. Jamaikának azon a környékén, ahol Mitchell Hedges horgászott, röviddel azelőtt két bennszülött halász pusztult el a sasrája szúrása következtében és a kapitány néger csónakmesterének egyik barátja is ennek esett áldozatul. Mitchell Hedges a sasráját felboncolta. Annyira szívós, hogy még felhasítva is mozgott, sőt amikor szétvágták, a darabjai is tovább rángatóztak.

A kapitánynak még egyszer nyílt alkalma a sasrája szívósságáról meggyőződést szerezni, akkor azonban komoly veszélyben forgott. Néger halászával együtt moszatokkal benőtt helyre evezett ki, ahol igen sok csiga és kagyló élt együtt. Mitchell Hedges ugyanis a sasrája fogazatából arra következtet, hogy puhatestűekkel táplálkozik. Horgára nagy csigát akasztott csalinak, s a zsineg csakhamar futni kezdett lefelé a hengerről. Teljes egy óra mult el, amíg a ráját nagy erőfeszítéssel a felszínre hozták. Úszóival szüntelenül verdeste a vizet, veszedelmes farkával pedig ide-oda csapkodott. Óvatosan a csónak közelébe húzták, s Mitchell Hedges ismétlőpisztolyával négyszer a fejébe lőtt. A nagy testen borzalmas rángás futott végig, majd kinyújtózkodott. Erre a csónak végéhez pányvázták ki, s már éppen indulni készültek, amikor megint életre tért. Farkát a csónak felé hajlította be, úszóival pedig veszettül paskolta a vizet. A kapitány és kísérője a csónak orrára húzódtak vissza, hogy a rémítő fegyvertől minél távolabb legyenek. A rája mozgása egyre elevenebbé vált. Olyan volt, mint a hajócsavar. A csónakban ülők evezni kezdtek, hogy a hal oldalra kerüljön, ekkor azonban hirtelen abbahagyta a ficánkolást. Megindultak és a parthoz értek anélkül, hogy a sasrája megmoccant volna.

A néger halász nyeles kampót akasztott bele, s a rája abban a pillanatban ismét magához tért. A veszedelem igen nagy volt, mivel a rája az alig 30 cm-es vízben közvetetlenül a ladik mellett tombolt, farkával pedig a csónak fenekét ostorozta. Mitchell Hedges ekkor vakmerő lépésre szánta el magát. Kihúzta hosszú kését, s addig mártogatta a testébe, míg végre az élet minden szikrája kialudt belőle. „Ezek a percek éveknek tűntek fel előttünk!” – Vallja be a kapitány. A zsákmány súlya 126 kg volt. Mitchell Hedges szokása szerint felboncolta és egész sereg teljesen fejlett embriót talált benne. Már a farokostoruk is megvolt, a veszedelmes tüske azonban csak világrajövetelük után fejlődik ki.