5. Havasi kecskék (Oreamnos Raf.)

[Más nevei: Aplocerus, Haploceros]

A zergeformák leginkább kecskékhez hasonló neme, amelyet csak egy faj képvisel; előbb antilopoknak, majd pedig kecskéknek tekintették őket.

A havasi kecske (Oreamnos americanus Ord.)

[Más nevei: montanus, laniger.]

Havasi kecske télen (Oreamnos americanus Ord.)

Havasi kecske nyáron (Oreamnos americanus Ord.)

A házikecskéhez hasonló alakja van, mégis igen dús szőrzete miatt tömzsibbnek és rövidebbnyakúnak látszik. A feje megnyúlt, a szeme nagy, füle közepes hosszú és nagyon hegyes; szakálla tökéletesen a kecskééhez hasonló; rövid farka fent és oldalt bozontos; lábszárai vaskosak és a dús szőrzet miatt még erősebbeknek látszanak, mint amilyenek; a fattyúcsülkök és a paták, mely utóbbiakat felső felükben merev szőrök borítanak, megfelelnek a lábszárak erős voltának, de még sem különböznek lényegesen a vadkecskéétől. A hátvonala emelkedett, s a mar mögött erősen leesik. Az arc- és körömcső-mirigyek hiányzanak. Az egész testen egyszínű fehér bundát hosszú merev fedőszőr és finom hosszú vékony gyapjúszőr alkotja. A pofán és a homlokon sűrű, finom és göndör gyapjúszőr van, fedőszőr elvétve található; a nyakon, az oldalakon, a hason és a lábakon a kétféle szőrzet együttesen található; a nyakszirten, a nyak felső részén, a háton, a farkon, az alsó nyak sörényszerű szőrözetén, valamint a mell, a váll, és a hátsó lábszár elülső részén a gyapjú teljesen hiányzik. A fej hátulsó részén tömött, hosszú szőrcsomó van, amely átmegy a felsőnyak és hát sörényébe; az állon és az alsó állkapcson lóg a dús szakáll, sűrű, egyenletesen elosztott fürtökben; a nyakat a lapockára leomló hosszú szőrgallér fedi, amely a vállak elülső oldalán és a felső karon sörényszerűen folytatódik és az elülső lábakat majdnem eltakarja, azaz csak az alsó harmadát hagyja szabadon; hasonló sörény borítja a hátulsó lábak elülső oldalát is, de csak a bokákon felül fejlődik ki; a farkat hosszú és sűrű bojt díszíti. A pofa minden részét gyapjú borítja; a szemek a szempillákig, az orr az orrlyukak széléig, a fülek úgy kívül, mint belül sűrű szálkás szőrrel vannak fedve. A bunda zsíros birkagyapjú tapintású és eléggé szilárdan függ össze, minthogy az egyes szőrök láthatólag egymáshoz tapadnak. Az állat vállmagassága körülbelül 1 méter. A szarvak, amelyeket mindkét nem visel, a baknál valamivel erősebbek, 20–27 cm hosszúak és egyszerű gyenge hajlású ívben görbülnek felfelé, hátra és kifelé, tőben majdnem hengeresek s az alsó részükön gyengén gyűrűzöttek, második harmadukban kissé összenyomottak és hegyükön ismét kerekdedek; nincs se élük, se tarajuk, gyakran azonban egy kettős duzzanat található rajtuk, melyek közül az egyik a szarv fél magasságában, a másik pedig szarvhegyéhez közel fekszik.

A havasi kecske több alfaja lakja Észak-Amerika nyugati részeit a Sziklás hegységtől a Csendes-Óceánig és Alaskáig és észak felé körülbelül a hatvanötödik északi szélességi fokig. Olyan nagy magasságban tartózkodik, hogy táplálékul nem talál semmi mást, mint zuzmót, mohát, néhány fajta évelő alpesi növényt, a legkedvezőbb esetben kevés csenevész fenyőfélét (Pinus contorta) és ehhez hasonló silány cserjéket. Mindazonáltal nyáron igen kényelmes életet folytat és a gond csak akkor kezdi bántani, amikor télen a magas alpesi legelőket elhagyni kényszerül. Nyáron a 4000 méteren felüli hegységekbe mászik fel és akkor helyét előszeretettel az olvadó hómezők alsó részén választja, télen azonban valamivel mélyebbre szokott leereszkedni a nélkül azonban, hogy a tulajdonképpeni magas hegységeket elhagyná. Purpus szerint általában kettesben vagy pedig kicsiny 4–5 darabból álló csapatban, ritkábban – és csak télen – 15–20 állatból álló csordákban látható. Megriasztva vagy pedig lövéstől megijesztve a legfélelmetesebb mélységek szélén teljes vágtában rohannak a csapatok és ugorják át a szakadékot, egyik a másik nyomába lépve, inkább egy repülő-állat könnyedségével és kecsességével, mint a legügyesebb és legsebesebb négylábú állat módjára. Ilyenkor a vezetést bakok veszik át, amelyeket az anyakecskék és a gidák követnek sorban. Minthogy rendkívül elővigyázatosak és rendkívül éles a hallásuk és a szaglásuk, megközelítésük rendkívül nehéz és éppen ezért nehezen figyelhetők meg és nehezen teríthetők le. Az ellési idő májusra vagy június elsejére esik; ettől az időtől kezdve az anyakecskék kis gidáikkal járnak és pedig rendesen eggyel, néha kettővel is. A newyorki állatkertben tartott állatokon Hornaday 177 nap terhességi időt figyelt meg.

A havasi kecskét főleg bőre miatt vadásszák. Az 1860. évek kezdetén a bundájának ára elég magasan állott, mert kiválóan alkalmas volt divatos szőrmék előállítására. A divat változásával a havasi kecske gereznája is elvesztette értékét.