13. alcsalád: Kecske formák (Caprinae)

FEJEZETEK

A kecske formák alcsaládjába tartozó juhok és a kecskék annyira benső rokonságban vannak egymással, hogy alig látszik lehetségesnek határozottan megkülönböztetni őket egymástól. Valamennyi idetartozó fajta eléri a közepes kérődző nagyságot, erősek, részben majdnem lompos testalkatúak, nyakuk rövid és inkább tömzsi fejük van; lábuk alacsony és vaskos, patájuk aránylag tompa és álcsülkük lekerekített; farkuk kerek vagy széles, többé-kevésbbé háromélű és alul csupasz; fülei rövidek vagy csak középhosszúak; szemei eléggé nagyok, keresztben álló hosszúkásan négyszögű csillaggal; szarvat mindkét nem visel, melyek többé-kevésbbé összenyomottak és szögletesek, hátra és oldalra irányulók, nem ritkán csavarodottak, rendesen ráncosak és gyakran erősen duzzadtak; a nőstény szarva, ha van, jelentősen kisebb mint a hímé; az arc- és körömcsőmirigyekből néha meg van mindkettő, néha az egyik hiányzik, sőt az is lehet, hogy egyik sincs meg; orrsövényük ugyan rendesen szőrös, szutyakjuk nincs, de az orrsövényen egy kisebb csupasz folt is előfordulhat; bundájuk éppúgy állhat csak fedő-, mint csak gyapjúszőrből. A nőstény tőgyén rendesen két csecsbimbó van. A hat, hátrafelé egyformán nagyobbodó, magaskoronájú zápfogakon hiányzik a járulékos zománcoszlopocska és így hiányzik az ennek megfelelő redő is a rágófelületről; a kérődzők zápfogára általában jellemző sarlóalakú mélyedés elmosódott. A koponya tengelyének törése, amely természetesen nem olyan erős, mint a szarvasmarhánál, külsőleg is feltűnik az által, hogy a koponya a szarvak között erősen boltozott. A kecskeformák legtöbbjének homonym szarvaik vannak, némelyiknél azonban a szarv hegye le- és befelé görbül, a helyett, hogy ki- és felfelé állana, úgyhogy a szarvak a nyak mögött hátrafelé görbülnek. Ilyen pervertált homonym -ázsiai szarvak rendesen a sörényes juhoknál, a nahurnál, a turkecskénél és a kis-ázsiai muflonnál találhatók, az európai muflonnál azonban csak alkalom adtán. A kőszáli kecskék és vadkecskék szarvai heteronymek. Figyelemre méltók az aránylag rendkívül rövid, széles és előre keskenyedő orrcsontok, amelyek a felső álkapcsot csak rövid vonalon, a középső álkapcsot pedig egyáltalában nem érintik.

A kecskeformák legtöbbnyire az ó-világ északi vidékein vannak elterjedve, de találhatók az észak-amerikai és keleti országokban is. Afrikában ugyan több néptörzsnél találunk házi juhot és házi kecskét, vadjuhokat és vadkecskéket azonban ezen a földrészen csak északkeleten és északon találunk.