Nyestcápák (Mustelus Cuv.)

Az ebcápák életmódjához hasonló életet folytatnak a nyestcápák, Mustelus Cuv. Különböznek azonban fogaikban, amelyek vágó élüket elveszítették és széles, lapos, kövezethez hasonló őrlőfogakká váltak. Ennek megfelelően csak kagylókból és rákokból élnek, tehát egészen veszélytelen, lusta, nyugodt állatok, amelyek társasan tartózkodnak a homokos tengerfenéken. Az európai partokon leggyakoribb faj:

A csillagos cápa (Mustelus vulgaris M. H.)

Tüskés cápa (Acanthias vulgaris Risso). Csillagos cápa (Mustelus vulgaris).

A csillagos cápa, Mustelus vulgaris M. H., nevét csillagalakú fehér pettyeiről kapta, amelyeket szürke hátán visel. Hasonlít hozzá az Aristoteles cápája, Mustelus laevis Risso. Ez a két faj, Johannes Müller vizsgálatai szerint abban különbözik egymástól, hogy az Aristoteles cápájában az ivadék a petevezetékben, méhlepényen fejlődik ki, míg a csillagos cápából ez a szerv hiányzik. Egy-egy alkalommal 12 ivadékuk van, amelyek Chun szerint, november havában jönnek a világra. Bár a csillagos cápa nem mondható éppen falánknak, mégis könnyen akad horogra. Főleg az olasz partokon gyakran fogják és nagy tömegben kerül a halpiacra. De húsát épp olyan kevésre becsülik, mint rokonaiét. Csak a kevésbbé válogatós emberek fogyasztják.

Kalapácshalak (Zygaena Cuv.)

Olyan sajátságos testalakulás, aminőt a kalapácshalakon, Zygaena Cuv., látunk, az összes többi gerinces közt nem fordul elő. Ezek a csodálatos alakú cápák, amelyek igen régóta felkeltették az emberek érdeklődését, úszóik számat és állását, pislogóhártyájukat és fecskendőréseik csökevényességét tekintve, hasonlítanak az emberevő cápákhoz, de különböznek tőlük is és minden más gerincestől is abban, hogy fejük kétoldalt igen erősen kiszélesedett, főleg a szemnek porcos tokja áll ki erősen oldalt, miáltal a fej kétágú kalapácshoz hasonlít, amelynek két végén ül a két szem, míg az orrnyílások a szemektől távol a fej alsó oldalán, a patkóalakú és 3--4 fogsort viselő száj előtt helyezkednek el. Ez a nemzetség a krétakor óta él.

A pőrölycápa (Zygaena malleus Shar.)

Pőröly-cápa (Zygaena malleus Risso.).

A pőrölycápa, Zygaena malleus Shar., 2.5--4 m-esre nő meg. Feje háromakkora széles, mint hosszú. Orrlyuka közvetlenül a szeme mellé került s barázdává nyúlt meg, amely a fej elülső szegélyén fut végig. A melegvízű tengerekben gyakori, a Földközi-tengerben és az Adriában sem ritka.

„A pőrölycápa tavasszal, amikor a tömeghalak vándorló csapatai útra kerekednek, felszáll a nyilt vizekbe s a parti vizekbe is ellátogat, ahol a halakat üldözve, nekimegy a kifeszített hálónak és legtöbb esetben tönkreteszi, -- írja Garády („A Tenger”, 1929.).–Pár évvel ezelőtt egy harmadfél méter hosszú pőrölycápa vetődött a fiumei öbölbe s egy éjjel a medveai és lovranai halászok összes eresztőhálóit tönkretette, persze nagy kárt okozva nekik. Végre egy tinhalfogó méthálónak (palandara) ment neki, de annyira belebojtorkodott, hogy nem bírt többé belőle kiszabadulni. Másnap a lovranai halászok akadtak reá, amint a hálójukat kiemelték a vízből. Még élő állapotban húzták ki a partra, ahol agyonütötték. Abbáziába szállították s ott belépődíj mellett a fürdővendégeknek mutogatták. A halászok azt állítják, hogy azóta fognak az Adriában pörölycápát, amióta a Szuezi-csatornát megnyitották. Szerintük ez a furcsafejű cápa a Vörös-tengerből kerülne az Adriába, ahol állítólag óriási nagyra szokott megnőni.”

A panamai parton, Toboga és Urava közt keskeny csatorna húzódik. A partján kukoricát és ananászt termelnek. Mitchell Hedges ezt a csatornát szemelte ki horgászterületnek, annyival is inkább, mivel a bennszülöttek elbeszélték, hogy azon a helyen két embert öltek meg a cápák, amint vigyázatlanul a vízben gázoltak. A híres cápahorgász félmázsás csalival szerelte fel egyik kampóját és csónakról lesték a jószerencsét. Délután háromig nem mozdult semmi, akkor azonban megkezdődött a küzdelem, amely két óra hosszánál is tovább tartott. Az óriás hal ide-oda száguldott és több ízben úgy látszott, hogy el kell vágni a kötelet, máskülönben pozdorjává zúzódik a csónak a korallszirteken. Erre a segédkező bennszülöttek különben is nagy hajlandóságot éreztek, mivel a fogoly többször felbukkant a vízből, s azt hitték, hogy magát az alvilág fejedelmét kerítették horogra. Óriási pörölycápa volt, s amikor végre kifáradt, Mitchell Hedges három puskalövéssel végzett vele. Az óriási hullát 16 bennszülött húzta ki a partra. 5.33 m volt a hossza, a feje pedig 1.37 m szélességű volt. A kalapácscápa 612.9 kg-ot nyomott.

Ez volt a legnagyobb kalapácshal, amit Mitchell Hedges fogott. A testén borzalmas tengermélyi párbaj frissen behegedt nyomait viselte. A forradások a hasán és az oldalán, a faroktól egész a részben elnyomorodott kopoltyúkig terjedtek. Baloldali mellúszójának több, mint a fele hiányzott, úgyhogy csak rövid csonk maradt meg belőle. Mind a két oldalának csaknem a közepén rettentő sebhely látszott, mintha a tenger alvilágában valami nálánál is hatalmasabb szörnyeteg kapta volna be. Mi lehetett ez az ellenfél, amelyik hat mázsánál súlyosabb állatokat csak úgy könnyedén a szájába vesz? Azon a helyen, ahol a sebhelyek vannak, Mitchell Hedges pőrölycápájának 2.24 m volt a testkerülete, ellenfele tehát legalább harmadfél méternyire tudta kitátani a száját. A kalapácshalat felboncolták és a belében két halat találtak, amelyeket kevéssel azelőtt nyelhetett le, hogy horogra akadt. Az egyik hal kb. 20, a másik 25 kg-os volt.