TIZENNEGYEDIK REND: Kéreg- és könyvtetvek (Copeognatha)

FEJEZETEK

Ezek a rovarok, melyek a termeszekkel kétségkívül bizonyos rokonságba állanak, nevüket onnan nyerték, mert erőteljes felső állkapcsaikon, valamint igen kis alsó ajkukon kívül erős alsó állkapcsot viselnek. Ezek tapogatókkal vannak ellátva, belső karélyaik pedig egy-egy vésőalakú pálcikát alkotnak. Mindkét véső rendszerint mélyen van a fej tokjába beágyazva, de elülső végükkel, mely fogakat visel, kitaszíthatók, s ilyenkor a táplálékmaradványok eltávolítására, szóval a száj tisztogatására szolgálnak.

Apró állataink zuzmókból, algákból, különféle rozsda- és penészgombákból élnek, míg azok a fajok, melyek emberi lakásokat választanak igen különféle koszton. Megtalálták őket rovargyüjteményekben, de az éléskamrában felhalmozott árpadarában is. Ha pedig régi könyveket kinyitunk, sokszor látunk bennük apró, 1 mm-es állatkákat szaladgálni, ezek nem egyebek, mint a könyvtetvek.

A repülés az ő életükben nem játszik fontos szerepet. Meleg nyári napokon kiterjesztik átlátszó, háromszögű, kevés erekkel átjárt szárnyukat, s ilyenkor pusztán a levegő áramlata is továbbviszi könnyű testüket, rendesen azonban akkor figyelhetjük, meg őket, amikor tetőirányosan összecsukott szárnyukkal pihennek. Igen sok pedig közülük teljesen szárnyatlan, vagy pedig alig látható szárnycsökevényeket hord. A mellkas alkata általában a szárnyak kifejlődésétől függ. A szárnyasoknak előmelle kicsi, de annál fejlettebb a középmell, a szárnyatlanok ellenben igen nagy elülső mellükkel tűnnek ki, mellkasuk ellenben igen szűk.

Végtagjaik 2–3 tagú lábfejet viselnek. Potrohuk 11 gyűrűből összetett és nem visel farksertéket, de e helyett kisebb függelékeket. Bélcsatornájukon négy Malphigi edényt fedeztek fel.

Igen sok kéregtetű fínom szálakat sző s ezekkel szövedéket alkot. Ludwig ilyen szövedéket részletesebben ismertetett is s ezeket Greisz környékén gyűjtötte orgona- és egyéb bokrok levelein. Szabad szemmel sűrű fátyol benyomását keltette ez a szövedék, azonban nagyítás alatt össze-vissza kuszált szálakból állt. kiderült, hogy a Stenopsocus stigmaticus Imh. készítette. Azt is tudjuk, hogy ez a szövedék védőberendezés, melyben az állat a zuhanás közben megakad.

A kéregtetvek vagy magánosan élnek, vagy csapatosan. A Psocus longicornis F.-ról tudjuk, hogy fiataljai arra törekszenek, hogy csoportokba verődjenek. Ha szétzavarjuk őket, ismét összebújnak. Ezeket könnyű felismerni arról, hogy nincsenek szárnyaik, s hogy kevesebb lábtőízük és csápízük van, mint a felnőtteknek, amelyekkel egyébként életmódjukban teljesen megegyeznek.

A kéregtetveknek rendkívül fínom, törékeny teste eléggé megokolja azt, hogy miért nem találkozunk ezeknek az állatoknak maradványaival a rég letűnt geológiai időkben. Csak a borostyánban jelennek meg, s ezekből kitűnik, azoknak akkori érdekes elterjedése. A balti borostyánból az Epipsocus maradványai kerültek elő, s ez a faj jelenleg a trópusi Indiát és Amerikát lakja; míg akkoriban még Németországban élt. A borostyánkőben élt fajok azonban nem adnak felvilágosítást a kéregtetvek eredetéről, annál kevésbé, mert azok mai utódaikhoz már hasonlók, s így pusztán feltevés marad, ha Handlirschal együtt az állítjuk, hogy a kéregtetvek valami ősrégi csótánytörzs származékai.