1. alrend: Tojócsöves hólyagoslábúak (Terebrantia)

Ebben a csoportban a nőstényeknek tojócsövük van. Az elülső szárnynak körere és két hosszanti ere van.

A legfontosabb család a Thripsidae, amelynek tagjai arról ismerhetők fel, hogy csápjuk 6–8-ízű és a nőstényeknek befelé irányuló tojócsöve van, amelynek segítségével petéit a tápnövény szöveteibe süllyeszti be. Rendes barnás vagy feketés, apró állatkák, amelyeknek elterjedése és előfordulása rendkívül változatos. A csinos, legfeljebb 1.5 mm hosszú, sötétbarna, szárnyas kankalinhólyagoslábú (Physopus primulae Hal.) már az első tavaszi növények virágjában található. Ilyen repülő virágbarát még nagyszámban van. A növényre hasznosak, mert idegen virágporral porozzák be, míg az a kismennyiségű pollen és nektár, amelyet ezért kárpótlásul elfogyasztanak, nem játszik szerepet.

A Physopus-fajok közé, amelyeknek a testvégén nincsenek tüskék, hanem hátul hosszú, vékony sertéik vannak a kifejlett állapotban nyugtalanítva kis bolhák módjára ugranak, tartozik a Physopus nicotianae Hinds., mely Amerikában a dohány ellensége. Ez egy sárgás, 1 mm hosszú állatka, amely a dohány levelein nagymennyiségben található. Mivel ezek a hólyagoslábúak főként a hosszanti bordák és levélerek mentén szívogatnak, a dohánylevelek az erek mentén színüket vesztik és így az a betegség keletkezik, amelyet az amerikaiak „fehérereknek” (white veins) neveznek.

A hétízű csáppal bíró Thrips-nem képviselőjeként említjük az európai dohánykártevőt (Thrips tabaci Lind.),

Dohánytripsz (Thrips tabaci Lind..).

barnás színű, alig 1 mm nagy állatka, amely világosabb lárváival együtt főként a dohánylevelek fonákján telepszik meg és itt szívogatása által egészen hasonló betegséget okoz, mint az amerikai faj, úgyhogy Bolgárországban ezt a betegséget szintén „fehérereknek” (belata shila) nevezik. A dohánythrips azonban nem kizárólag a dohányt lepi meg, hanem rámegy a paradicsomra, burgonyára, kelkáposztára és más növényekre is. Amerikában különösen a hagymán figyelték meg („onion thrips”).

Más fajok jobban szeretik a fűféléket, így a Limothrips dencticornis Hal., amely a csáp harmadik ízén lévő kis nyúlványról ismerhető fel és amely a réti füveken és a gabonán teljes vagy részleges fehérkalászúságot okoz. A legszélesebb körökben is ismeretes gabonathripsz (Limothrips cerealium Hal.)

Gabonatripsz (Limothrips cerealium Hal.).

ellenben, amelynek harmadik csápíze egyszerű, állítólag nem részes a fehérkalászúság létrejöttében, bár hasonlóképpen gyakran található a gabonakalászokban. A gyakorlatban ezt a két fajt bizonyára nagyon gyakran összecserélték egymással, úgyhogy életmódjukat itt együtt is tárgyaljuk. Feketebarna, alig 1.3 mm nagyságú állatkák nyolcízű csápokkal. Mindkét faj hímjei szárnyatlanok és a pontszemeik is hiányzanak. A nőstényeknek négy hosszú, keskeny karjuk van, amelyek azonban nem érik el a tüskékkel borított potrohcsúcsot. A meglepett növényen a kifejlett állatok között rendesen tömegesen láthatók a kis, sárgás lárvák is.

Puppel szerint a gabonathripsz fő tartózkodási helye az összes gabonafélék levélhüvelye, amely alatt befészkeli magát és szaporodik. Súlyossá lesz a kár, ha az állatoknak sikerül a gyengéd, fiatal virágrészeket megtámadni. Maguk a kalászok is, mégpedig nemcsak a zöldek, hanem az érett gabonán is, gyakran thripszektől ellepetteknek bizonyulnak. „Régi csutkákban és füvekben az állatok átteleltek. A tavaszi napfény előcsalogatja őket és a csendes, meleg levegőben a sarjadzó rozsra repülnek. Az első generáció vagy generációk számára, mert a legkülönbözőbb stádiumokban lelhetők, itt találják meg a lakóhelyet. Amikor a búza, árpa és a zab szárba szökkennek, valószínűleg a megtermékenyített nőstény keresi fel őket és végül, az érés előrehaladtával a búzakalász és a zab nyujtanak nekik lakást.”

Üvegházakban a kertészeknek olykor sok gondot okoz a „fekete légy”, amint egy feketés, valamint 1 mm-t meghaladó hólyagoslábút neveznek, amely gyakran óriási mennyiségben lép fel a tudományban Heliothrips haemorrhoidalis Bouché neve alatt ismeretes. Az állatka feketebarna, utolsó portohszelvényei vörösesek, csápjai, szárnyai és lábai sárgásak. Különböző növényeket, főképpen orchideákat, azaleákat és páfrányokat lep el és legszívesebben a levelek fonákján telepszik meg és az ellepett növényen az ú. n. „aszkór” betegséget idézi elő. Sajnos, ezeket a kártevőket nagyon nehezen lehet elűzni. Az összes földrészek üvegházaiban találhatók; Floridában, Kaliforniában és más meleg vidékeken a szabadban is előfordulnak és a mangó-, narancs- és más gyümölcsfákat gyakran teljesen megfosztják leveleiktől és gyümölcsüktől.

Pirosfarkú tripsz (Heliothrips haemorrhoidalis Bouché).

Az Aeolothripidae-család fajainak csápjai kilencízű és felfelé görbülő tojócsövük van. Említést érdemel az Aeolothrips fasciatus Hal., főként eltérő életmódja miatt. Mint Reuter és mások megállapították, ennek a fajnak a lárvái nem növényi nedvekből élnek, hanem ragadozók, amelyek más hólyagoslábúakat és levéltetveket szívnak ki.