2. alrend: Csövespotrohú hólyagoslábúak (Tubulifera)

Nőstényeiknek nincs tojócsövük és ezért petéiket a tápnövényre felületesen helyezik el. Mindkét ivar potroha csőszerűen meghosszabbodott, a szárnyerezet visszafejlődött. Az idetartozó Phloeothripidae-családból megemlítjük a rizshólyagoslábút (Phloeothrips oryzae Mats.), amely azokról a kiterjedt pusztításokról vált ismeretessé, amelyeket Yamagata vidékén a japán fősziget északi részében okozott. Ez a kártevő évenként két nemzedékben jelenik meg. Az első ivadék állatai a fiatal rizsnövényt szivogatják, amitől ez összesodródik és elhervad, a második nemzedék pedig a kalászok elhalását okozza.

Egy ausztráliai faj, az Onychotrips Tepperi Uzel, kerek, mintegy cseresznyenagyságú, sárgás gubacsokban fordul elő, amelyek a déli és belső Ausztráliában elterjedt Acacia aneura vékonyabb gallyain ülnek. Amint Uzel írja, ezek a gubacsok olykor valósággal tele vannak tömve a kis, feketésbarna hólyagoslábúakkal, amelyek, fiatal és öreg a legkülönbözőbb fejlődési stádiumokban, szorosan egymás mellett tanyáznak, azonban a gubacs alapján lévő kis, hasítékszerű nyíláson át a szabadba is ki tudnak jutni. Hasonló, hólyagoslábúaktól okozott „thripszgubacsok” más különböző vidékekről is irattak le.