farágók, fafúrók (Cossidae)

A lepkék esetlenek, vaskosak és szembetűnően nagyok. Azelőtt a nagy-lepkék közé osztották be őket, most azonban általános a kis-lepkékhez sorolják, mert kitűnt, hogy a testük felépítése teljesen megegyezik az utóbbiakéval. Szívókájuk nincs, a hím csápja erősebben vagy gyengébben fésűs s a hátulsó szárny kapcsolósörtével felszerelt.

Az európai farágók közül közismert a nagy farágó vagy nagy farontó (Cossus cossus L.). Hernyója nagyon kedveli a fűzfát és nyárfát, de található az égerben, a hársban, a kőrisben, a tölgyben és más fában, továbbá a gyümölcsfákban is. Különösen gyakori az alma- és diófában. Rendszerint többedmagával él a törzs belsejében. Taschenberg feljegyzése szerint 1836 decemberében a Göttingen körüli ültetvényekben kivágott három darab egy lábnyi átmérőjű szomorúfűz szétdarabolása alkalmával nem kevesebb, mint 100 drb farágó hernyó került felszínre. A fiatal hernyók eleinte a kéreg alatt rágnak, később azonban befurakodnak a fa mélyébe s a fa hosszában csőalakú folyosókat rágnak, amelyek majdnem párhuzamosan haladnak egymással, míg alul az ürülék s a rágott morzsalék kidobására szolgáló lyuk nyílik. A hernyók növekedése olyan lassú, hogy teljes kifejlődésüket csak két év múlva érik el. Ekkor körülbelül 9 cm hosszúak és mintegy 2 cm szélesek. A hernyók egyébként almával fogságban is könnyen felnevelhetők. Különleges mirigyekből, amelyek a rágók tövében fekszenek, olajos nedvet választanak ki, amely bár nem támadja meg a fát, de igen erős szagú. Ez a szag a hernyó érintése után még sokáig megmarad a kézen, sőt gyakran valamely farágólakta fa közelében is élesen érezhető.

A hernyó fiatal korában szép rózsaszínű. Később a háta húsvörös, az oldala pedig világossárga színt ölt; a feje fekete, a nyakpajzsa sötétbarna s a közepén végigfutó világos vonallal ketté osztott. A kifejlődött hernyó vagy közvetlenül a fa kérge alatt alakul át bábbá, vagy pedig elhagyja rágott folyosóját, hogy más alkalmas rejtekhelyen (puha fában) bábozódjék. A lerágott faszilánkokból hosszúkás tojásdadalakú gubót készít magának. A barna báb a testszelvényeken erős háti töviseket visel, úgyszintén a fara végén is van két nagyobb és több apróbb tövise, amelyeknek segítségével később a gubóból kifurakodhatik. A feji részén csőrszerű homloknyúlványa van. Ezután szétpattan a bábbőr, hogy a lepke kikeljen belőle. A lepke esetlen, szárnya szürkésbarna, feketés harántvonalakkal erezett, a nőstényé kiterjesztve 9.5 cm széles, a hímé valamivel kisebb. A hím és nőstény nappal háztetőszerűleg nyugvó szárnnyal ül a fatörzsön és csak nehezen ismerhető fel, mert színe alig tér el a fakéreg színétől. A nőstény petéit egyenkint vagy néhányával különféle lombos fák kérgére rakja kitolható tojócsövével, amely a petéknek a kéreg alá tolására szolgál.

A farágók családjából másik feltűnő hazai faj a kis farágó, vagy kis farontó (Zeuzera pyrina L.). Szárnya fehér, számtalan acélkék pettyel díszített. E pettyfoltok az elülső szárnyon élénkebbek, míg a hátulsón, a szegélyen fekvők kivételével tompábbak. Ez a Közép- és Dél-Európában igen elterjedt lepke júniusban vagy júliusban jelenik meg. Éppúgy ismeretes Japánban és Koreában, mint az északamerikai Egyesült Államokban is, ahová behurcolták s ott idővel elszaporodott. A nőstény petéit egyenként vagy néhányával különféle lombos fák kérgére rakja; e célból elsősorban a vékony fatörzset és ágat keresi fel. Gyakran rakja petéjét gyümölcsfára, úgymint alma-, körte- és diófára, de éppúgy a jávor-, a hárs-, a bükk-, a nyír-, a kőris-, a tölgy- és más fára is. Hernyója gyakori az orgonabokrok hajtásában, továbbá a rózsaszínvirágú ákác kar-, vagy lábszárvastagságú törzsében is. A fiatal hernyó eleinte a kéreg alatt itt-ott rágicsál s a szemetjét egy alsó nyíláson át kihányja, később azonban beljebb furakodik és nagyobb csatornát rág, amely a 20 cm hosszúságot is eléri. Kétszeri telelés után a kijáró nyílás közelében bábbá alakul a hernyó. Ez kifejlődve 5 cm hosszú, tojássárgaszínű és kiemelkedő fekete pontszemölcsökkel behintett; a feje vörösesbarna, feketével beszegett ugyanolyan színű nyakpajzsa hátul fogazott és csuklyaszerűen felemelkedő. A kijáró nyílásból a barna báb valamennyire kifurakodik, mielőtt a lepke kikelne belőle.