pajzsmolyok (Limacodidae, Cochlidiidae)

családjába. A beálló sötétséggel megélénkülő, fákat és bokrokat körülrajzó molyok teste vaskos, rövid, szárnya legömbölyített s a hátulsó rendszerint kisebb, mint az elülső. A tapogatók rövidek és előrenyujtottak, avagy fölfelé állók. A hímnek csápja rendszerint fésűs. A pajzsmolyok azonban lepkealakban kevesebb érdekességgel szolgálnak, mint hernyóalakban; az utóbbi gyakran feltűnően szokatlan alakú és néha semmi hasonlatosságot sem mutat más lepkehernyóval. Így pl. az európai ászkaszövő (Cochlidion limacodes Hufn.) hernyóját felületes megtekintésre meztelen csigának nézhetjük. Ez feltűnően rövid és széles, a háta magasan domborodott, és szívódudorokká átalakult haslábaival csak igen lassan mozoghat előre. Ehhez járul a kitünő védőszín is, mert a csupasz, szőrtelen test felül sárgászöld, fényes gombaszemölcsökből álló három hosszanti sorral (az oldalélek sárgán és vörösen pontozottak), úgyhogy nem éppen könnyű dolog az ilyen zöld kis hernyót az ugyancsak zöld tölgylevélen, amelyen él, felismerni. A tölgyön kívül található még a bükkön, dió- és gesztenyefán, a kökényen és galagonyán, délen az eperfán is. Szeptember végéig kifejlődött, ekkor tompavégű, világosbarna tonnácskát sző magának, lehull a levéllel s áttelel. Csak tavasszal alakul át gubóban bábbá, amely puha bőrű s amelynek végtagjai majdnem elállók, a potroha pedig mozgékony. Júniusban megjelenik a kis testű, igénytelen barna pille, amely hazánkban sem ritka.

A külföldi paizsmolyok között sok akad, amelynek hernyója nem csupasz, ászkaformájú, hanem tüskékkel vagy tüskeszerű sörtékkel felfegyverzett. Az indiai Natada velutina Koll. mangolevélen élő hernyója merev, különböző irányban messze szétálló szőrcsomókkal szinte megspékelt; ezek érintésre felette kellemetlen csalánosodást okoznak a puszta bőrön.

A paizsmolyok kétségtelenül még igen egyszerű lepkeformát mutatnak. Viráglátogató még nem akad közöttük, mert tökéletlenül fejlődött szívókájuk a virágméz felszívására teljesen alkalmatlan. E mellett még érdeklődésre tarthat számot az is, hogy egyike a legrégibb fosszilis lepkéknek, a már említett ősmolyokhoz (Palaeontinidae) tartozó s az angliai Stonesfield mellett a Juraformációban talált Palaeontina oolithica Butler, félreismerhetetlen hasonlatosságot mutat a jelenleg élő paizsmolyokkal.

A molyszerű lepkéknek ismét más formakörét mutatják a tulajdonképpeni vagy