busafejű lepkék (Hesperiidae)

amelyek ugyancsak verőfényben repülnek a réteken és erdei tisztásokon. Azelőtt bunkósvégű csápjuk révén a valódi nappali pillangókhoz (Rhopalocera) sorolták őket, később a sok eltérés alapján külön csoportba (Grypocera) osztották be őket, azonban természetes helyük az eddig ismertetett lepkecsaládok mellett van, amelyeknek körében ugyancsak számos tarka, nappal repülő alak akad. Fejük széles, nagy, termetük vastag, esetlen, szárnyuk keskeny és feltűnően kemény. A szemük nagy, félgömbalakú és részben szőrfürttel takart; szivókájuk jól kifejlődött; tapogatójuk erős, sűrűn pikkelyes. Elülső lábuk szárának belső felén gyakran levélalakú sarkantyút, míg a hátulsó lábszáron majdnem mindig két pár sarkantyút viselnek. Hernyóik rendszerint összefont levélben élnek s ugyancsak összefont levélben laza szövedékben bábozódnak is. A bábjuk megnyúlt, szabad szivókahüvellyel és fejtövisekkel. A forró égövön, különösen a trópusi Amerikában, sok fajuk található, csodálatos színpompában, különös ablakfoltokkal, vagy farkszerűen megnyúlt hátulsó szárnnyal. Az egyenlítőkörüli Afrika a szép Rhopalocampta forestan Cram. nevű lepkét a legközönségesebb fajai közé számíthatja. Ezek a lepkék ott egész csapatokban repdesnek az égő napfényben a virágzó fák körül és hellyel-közzel olyan közönségesek, hogy úgyszólván odatartoznak az ottani táj képéhez, sőt annak különleges karaktervonását is adják. Az európai fajok, amelyek az ismert kékpillangóknak legfeljebb közepes nagyságát érik el, sokkal egyszerűbbek, szerényebb ruházatúak. Szokásaikban meglehetősen egyformák. Eléggé gyors repüléssel közeledik a lepke, szívás végett leereszkedik a virágra, vagy pedig leszáll a földre, hátulsó szárnyát szélesen kiterjeszti, míg elülső szárnyát a magasba emeli. Általánosan ismert faj az Augiades comma L., amely júniusban, augusztusban egész Közép-Európában közönséges és még a magas hegységek rétjeiről sem hiányzik; felül barnássárga, alul zöldessárga. Hím és nőstény a rajzban eltérő, mert míg a hím elülső szárnya sötétszegélyű, s ebben a szárnycsúcs alatt öt világossárga négyszögletes foltot, közepén pedig ezüstfényű hosszvonalkával kettéosztott, illatpikkelyekkel borított, duzzadt fekete középjegyet mutat, addig a nőstény szárnyát vörössárga foltok sora szeli át. Feketésszürke hernyója a tarka koronillán (Coronilla) és füveken él.

2. had: Nagylepkék (Macrofrenatae, Harmoncopoda)

A nagylepkéket, amelyeknek legtöbbje nagy és tekintélyes termetű, ámbátor a kisebb alakúak sem éppen ritkák, a lepkék rendjének magasabbrendű és tökéletesebb képviselőiül kell tekintenünk. Hernyóik legtöbbnyire szabadon élnek a növényen vagy a földön és rendszerint kapaszkodó haslábakkal bírnak; csakis kivételes esetekben találhatunk a lábukon zárt horogkoszorút.

1. had: Opisthoneura

Az idesorolt családok elülső szárnyán a 2. középső ér összefüggésben van a mögötte lévő 3. középső érrel vagy legalább eredetileg vonatkozásban van vele. Elsősorban említjük a