csüngőlepkék (Zygaenidae)

amelyek élénkszínűek és legnagyobb számban a forró égövön honosak, de nem hiányoznak az északibb zónákról sem. Csápjuk vékony, hajlékony, a hegye felé bunkószerűen vastagodó, szívókájuk hosszú. A hátulsó szárnyon kapcsolósörte mindig található. Potrohuk vaskos. Az idetartozó fajok közül sokat „vérpettynek” is neveznek, célzással az elülső szárnyon szembetűnő nagy vérvörös pettyekre. Valamennyi szorgalmas viráglátogató, gyakran többen szívogatnak egy virágon és meglehetősen lomhán szállnak tova, ha már semmit sem találnak ott. Olyan szelíden ülnek a virágon, gyakran párosan, hogy könnyűszerrel megfoghatjuk őket.

A bajnóca-vérpetty (Zygaena filipendulae L.)

Bajnóca vérpetty (Zygaena filipendulae L.).

zöldestünetű feketéskék elülső szárnya 6 kárminpiros pettyel tarkázott, hátulsó szárnya egyszínűen piros. Hernyója, amely utifűvel, gyermekláncfűvel, különféle herefélékkel és más alacsony növényekkel táplálkozik, mint a legtöbb belföldi fajé, világossárga, sorban álló fekete foltokkal díszített, puhaszőrű, s az a tulajdonsága, hogy kis fejét némileg visszahúzhatja az első testgyűrűbe. Áttelelés után, amely már meglehetősen előrehaladott fejlődésében történik, még néhány hétig táplálkozik, majd valamely növényszáron felmászik és fényes, szalmasárga, hosszúkás szövedéket készít, amelyből a pille kibúvásakor a bábtok messzire kihúzódik.

A csüngő lepkékkel több természetbúvár véleménye szerint rokonságban vannak a