sarlószárnyúak (Drepanidae)

nappal fatörzseken vagy ágakon pihennek és mint igazi éjjeli állatok csak alkonyatkor élénkülnek meg. A legtöbbjét az elülső szárny hegyének sarlóalakú meghosszabbodásáról ismerjük meg. A karcsú keskeny testhez aránylag széles fej kapcsolódik. A szemek csupaszok. Hernyóik igen különös alakúak. A hátukon legtöbbnyire púpszerű kiemelkedéseik vannak és csak hét pár lábuk van, amennyiben utolsó, hegyben végződő és rendszerint felfelé görbülő testgyűrűjükön tolólábaik nincsenek. Ebből a családból néhány száz fajt ismerünk, amely különböző világrészeken fordul elő. Nálunk gyakori a fehér sarlósszárnyú lepke (Drepana falcataria L.), amelynek sárgásbarna elülső szárnyát feketés hullámvonalak szelik át. Felül barnásvörös, alul zöldes hernyója az éger- és nyírfán él.

A főleg indiai területen élő Calludulidae általában a nappali lepkékhez hasonlítanak, szeretik a napfényt és élénk tarka színeikkel tűnnek fel. Az Endromiidae család képviselőjét a nyírfa-szövőlepkében (Endromis versicolora L.) mutatjuk be, amelyet egészen Észak-Norvégiáig lehet megtalálni. Tavasszal repül a nyíresekben. Termetes lepke, amelyet nagy fahéjbarna, tarka, fehér foltokkal és fekete vonalakkal díszített szárnyáról lehet megismerni, s amely zöldesszínű, oldalán fehéres ferde vonalakkal tarkált hernyóból származik. A hernyó nemcsak a nyírfa, hanem a mogyoróbokor, hárs- és más fa lombját is eszi. A