Syntomididae

családot azelőtt általánosan a csüngőlepkékhez (Zygaenidae) csatolták, amelyektől feltűnő tarka színükkel mindenesetre csöppet sem maradnak el. Szívókájuk jól kifejlődött és hátulsó szárnyuk kapcsoló sörtével felszerelt; a hímek csápja kétoldalian fésűs. Közismert faj a sárgaöves fehérpetty (Syntomis Phegea L.), amely feketéskék, fehér foltos lepke, potrohán sárga övvel. Fejéről a mellékszemek hiányoznak, karcsú csápja pedig a vége felé nem vastagodó, hanem végig fonálalakú. Ahol ez a csínos lepke előfordul, nagyon gyakori szokott lenni, s olyan módon viselkedik, mint a csüngőlepke, csakhogy a virágon szívásakor szárnyát kissé felemeli. Áttelelő hernyója a gyermekláncfüvön, útifüvön vagy hasonló növényeken fejlődik és sűrű szürkésbarna szőrrel fedett, amelyet később laza szövedékébe is befon. Ebben a fonadékban barna bábja csak néhány hétig pihen.

Rokonlepkék minden világrészen akadnak, azonban a legtöbb Amerika forró területein él, ahol a Syntomididák száz meg száz különféle fajban találhatók. A szárnyuk itt a legcsodásabb színpompában díszlik, kristálytiszta foltjai vannak, vagy pedig aranyként csillog, úgyhogy elragadtatását váltják ki minden rovarkedvelőnek, akinek megadatott, hogy ezeket a színben gazdag alakokat élő állapotukban a napfényben láthassa. Az éles megfigyelő közöttük különös alakokat is felfedez, amelyeket első pillantásra nem is lepkéknek, hanem mérges darazsaknak tartanánk, mert színben, testtartásban, rajzban és viselkedésben annyira egyeznek a félelmetes fulánkhordozókkal. Magát a karcsú darázsderekat is utánozza testük, mert akadnak Syntomididák mélyen befűzött potrohhal, sőt a délamerikai Trichura-nem fajai még fenyegető fulánkhoz hasonló vékony, hosszú szőrökből összetett függelékeket is viselnek a potroh fari végén.

2. had: Enantioneura

Az elülső szárny második középső ere az előtte lévő első középső ér rendszerébe tartozik.

A) Éjjeliek (Heterocera)

Legnagyobb részben éjjeli lepkék, különféle alakú szárnyakkal. A