18. család: Sutabogarak (Histeridae)

Több figyelmet érdemelnek az előbbiek közeli rokonai, a sutabogarak (Histeridae), tömzsi, széles, némelykor összelapított bogarak, kemény khitines testtakaróval. Fejük mélyen az előtorba süllyedt, csápjuk tizenegyízes, térdes és gömbalakú bunkóval végződik. Szárnyfedőjük a csúcson lemetszett és nem takarja be a potroh utolsó hátlemezeit. Elülső lábszáruk külső széle fogazott, tehát földben és puha anyagokban való ásásra és túrásra alkalmasak. Járásuk nehézkes, meggondolt; veszély esetében összehúzzák magukat, holtnak tetetik magukat, lábukat pedig a test aljában lévő megfelelő mélyedésekbe behúzhatják. Egyik legismertebb alakjuk a ganéj-sutabogár (Hister fimetarius Hbst.), egy fekete, szárnyfedőin nagy vörös folttal ékesített bogár, mely fejét a melltő előrenyúló nyúlványába húzhatja be. Hossza 5–7 mm, hátulsó lábszárát kívülről két sor tüske szegélyezi. Különösen homlokos legelőkön, ösvényeken találkozunk vele. Tulajdonképpeni munkahelye a tehénganéj, amelyben úgy a bogarat, mint lárváját megtaláljuk, amint abba beássa magát.

Ganéj-sutabogár (Hister fimetarius Hbst.). Jobboldalt nagyítva

Zömök, majdnem négyszögű testalak jellemzi a hangya-sutabogarat (Hetaerius ferrugineus Ol.), egy alig 2 mm hosszú és ugyanolyan széles, fénylő barna bogárkát, finoman barázdált szárnyfedőkkel és megvastagodott toroldalakkal. Felületét apró felálló szőröcskék borítják. A hangya-sutabogár a barna hangya (Formica fusca L.) és más hangyák fészkében szívesen látott vendég. Wasmann és Wiehmeyer megfigyelései ugyan kiderítették, hogy a hangyák általánosságban kevés figyelmet fordítanak erre a vendégükre, de alkalomadtán szívesen és hosszasan nyalogatják, amit ez kéjjel tűr. Némelykor a bogár maga igyekszik gazdái figyelmét magára vonni. Ilyenkor szétterpesztett hátulsó lábára áll és testét egyenesen feltartja. Az arra jövő hangyák szájukba veszik és a nélkül, hogy megsértenék, tovább viszik. Wasmann azt is megfigyelte, hogy a hangyák vele valóságos játékot űznek, erős rágóikkal megfogják, leteszik, újra felveszik, ide-oda forgatják, macska-egér játékot, egy veszélyesnek látszó játékot játszanak vele, amely végeredményben erős páncélja miatt nem érinti. A hangya-sutabogarak hangyahullákkal, ételmaradványokkal táplálkoznak és a hangyaállamban folytatott kellemes, ellenségtől és más veszélytől megóvott életmódjuk mellett, Wasmann megállapításai szerint, több éves kort is elérhetnek.

2. nemzetség: Váltcsápúak (Diversicornia)

A váltcsápúak (Diversicornia) hadához tartozó bogárcsaládok kevés szóval jellemezhetők; testük alakja, szerkezete és nagysága, a csápok és lábak, valamint a lárvák alakja a legkülönbözőbb eltéréseket mutatják. Közülük csak a legfontosabb családokat ismertethetjük.