26. család: Kopogóbogarak (Anobiidae)

A kopogóbogarak (Anobiidae) lárvái főleg száraz, feldolgozott fában élnek, ők teszik szúrágtává a régi bútort, fafaragványt, gerendát és hasonló fatárgyat. Többnyire jelentéktelen külsejű bogarak, a szemek előtt eredő és három hosszú végízzel végződő csápokkal és ötízes lábfejjel. Életüket legnagyobbrészt rejtett helyen folytatják; úgy a kifejlődött bogár, mint a pondrókinézésű kis, hatlábú lárva, a fa belsejében, a felület gondos elkerülésével, szabálytalan meneteket rágnak, itt alakul a lárva bábbá és teljes kifejlődéséig a bogár sem hagyja el a fát, amelyben a felületig kis kerek nyílást rág, amelyen át néhány társával a szabadba kerül. Miután a megtermékenyített nőstények előszeretettel újból a régi röplyukakon bújnak be és ott rakják le petéiket, egy már megtámadott bútordarabot újra és újra megtámadnak, míg végre a fát korhadt, elmorzsálódó anyaggá változtatják. Kívülről a röplyukakon kívül ebből a belső rombolásból semmi sem látható és csak a lyukakból lecsurgó féregliszt árulja el a lárvák szorgos munkáját. Némely kopogóbogárfaj hímjének az a tulajdonsága, hogy fejével ütéseket mér a fára, kopogást idéz elő. Különösen éjjeli csendben hallható jól a kopogás, amit a babonás nép közeli halálesettel szeret kapcsolatba hozni, pedig az csak arra szolgál, hogy a bogárkák párjai egymásra találhassanak.

A tarka kopogóbogár (Xestobium rufovillosum Deg.) a szabadban csak elvétve található vén fák, különösen tölgyfák lekérgezett helyén, különben a házak gerendáiban található. Előtorán alul nincsenek oldalt kivájások és felületének fínom pontozottsága különbözteti meg más fajoktól. Jellemző erre a bogárra még a lábfejízek háromszögletes alakja és barna alapszínen szürkéssárga szőrfoltokkal való tarkázottsága. A dacos kopogóbogár vagy halálórája (Anobium pertinax L.) lárvája a repkény, kőrisfa és más növények száraz ágain kívül, főleg a házak fás részeiben és bútoraiban él, de Nördlinger szerint előszeretettel támadja meg a tölgyfából készült tárgyakat. A bogár fekete vagy feketésbarna, előtora oldalt és a sarkokban kerekített, tövén négyszögletes gödröcskékkel és mellette sárga szőrfolttal, szárnyfedői mélyen pontozottan rovátkosak. Nevét onnan kapta, hogy megzavarásakor holtnak teteti magát.

Tarka kopogóbogár (Xestobium rufovillosum Deg.).

A kenyérbogár (Stegobium paniceum L.) 2–3 mm hosszú, vörösesbarna, sűrűn és fínoman szőrözött bogárka, egyenletesen domború és elül kissé keskenyedő előtorral. Az általánosan, az egész földön elterjedt kártevők egyike, amely lakásokban és raktárakban egyaránt közönséges. Nem fában él, hanem mindenféle száraz, liszttartalmú anyagban, kétszersültben, száraz kenyérben, magvakban és gyökerekben. Mindezeket az apró, fehér, kissé hajlott- és rövidlábú lárva, melynek barna fején a fekete szájrészek lefelé állanak, olymódon teszi tönkre, mint farontó rokonai. Az élelmiszerraktárakban a szárított zöldségre is rámennek, Speiser paprikában találta és növénygyüjteményekben a mérges növényeket sem kímélik meg.

A kopogóbogarak nemcsak zárt helyiségekben, hanem megfelelő helyeken künn az erdőkben is előfordulnak. Az Anobium emarginatum Dft. az erdei fenyő vastag kérgében, a Xestobium plumbeum Ill. bükk- és nyírfák, valamint más lombos és tűlevelű fák töredező ágaiban, az Ernobius nigrinus Strm. fenyőágakban tanyázik, az Ernobius abietis F.-t pedig a fenyőtobozok rongálójaként ismerték meg. A kopogóbogarak, amelyek közül csak néhányat említhetünk, már a régi időkben is éltek, mert rágólisztjükkel együtt borostyánkőbe zárva gyakran találhatók, jeléül annak, hogy már a borostyánerdőkben is garázdálkodtak.