28. család: Szalonnabogarak (Dermestidae)

A nem kívánatos lakótársak csoportjába tartoznak a szintén az egész földkerekségen elterjedt vagy széthurcolt szalonnabogarak (Dermestidae). Hosszúkás, vagy tojásalakú testükhöz a fejük többé-kevésbbé függélyesen elhelyezett és többnyire a szemekig behúzható az előtorba. A rövid és bunkóval végződő csápok a homlok alatt, kissé a szemek alatt és között erednek. A család legtöbb képviselőjénél, a tulajdonképpeni szalonnabogarak kivételével, a homlokon kis, némelykor csökevényes fiókszemet találunk. A lábak rövidek, a lábfejízek száma öt. A szalonnabogarak részben virágokon sürgölődnek, másrészt dögön, éléskamrákban és házakban találhatók. A közönséges szalonnabogarat (Dermestes lardarius L.) a nemzetközi kereskedelem már az egész földkerekségen elterjesztette, hossza 7–9 mm, felül fekete, a szárnyfedők tövén széles, hátul csipkézett, sárgásszürke harántcsíkkal díszítettek, mely egyes fekete pontokkal tarkított. Az előtort néhány kisebb sárgás folt díszíti. A szalonnabogár éléskamrákban. lakószobákban és padlásrekeszekben, ahol ivadéka részére megfelelő tenyészőhelyeket talál, gyakori vendég. Lárvája kétszer olyan hosszú, mint a bogár, barna hosszú szőrözetéről és testvége két végtüskéjéről könnyen felismerhető, nagyon fürge, hat rövid lába és kitüremkedő alfelével lökésszerűen vagy csúszva változtatja helyét. Szalonna, sonka, szárított hús, sajt, mindenféle természeti tárgyak, állati bőrök és prémek a szalonnabogár lárvájának tartózkodási helyei, megtalálhatók azonban még galambdúcokban és a szabadban állati hullákon is. Sajton és szalonnán csak a felületen élnek és csak bábozódás előtt hatolnak mélyebbre. Ami a bogár fejlődését illeti, ismeretes, hogy megfelelő körülmények mellett a peték lerakása után öt hétre már teljesen kifejlődtek a lárvák, bábállapotuk csak néhány napig tart és így hat hét alatt végbemehet a teljes kifejlődés. Néhány nyári hét tehát elegendő ahhoz, hogy egy szép természetrajzi gyüjteményt barna ürülékkel szennyezett, összerágott halommá változtassanak. Értékes prémet és bőröket kilyukasztanak és értéktelenné tesznek a lárvák, éppúgy állandó felügyelet alatt tartandó az éléskamrákban a szalonna és a sonkák, mert bebizonyosodott, hogy azok papirosba csomagolása nem elegendő óvszabály, a bogarak ugyanis kívül rakják le petéiket, az apró kikelő lárvák pedig a legkisebb réseken keresztül furakodnak be.

Nálunk még többféle szalonnabogár fordul elő, ezek felül többnyire feketék vagy szürkésfeketék, alul pedig sűrű, testhez símuló szőrözettől fehérek. Ezeket a szabadban találjuk, többnyire állati hullák alatt. Felül fekete és alul vörösesbarna a kétszínű szalonnabogár (Dermestes bicolor F.), mely a közönséges szalonnabogárral szívesen bevetődik galambdúcokba, ahol lárvája sokszor még az élő apró galambfiókát is kikezdi, szárnya alatt hosszú meneteket rág a bőrben és oly súlyos sérüléseket okoz, hogy a kis galambok menthetetlenül elpusztulnak. Egy ízben egy hajókormány szalmiákhordóiban nagymennyiségű Dermestes vulpinus F.-t találtak; a bogár ebben a különben kellemetlen környezetben is kitünően érezte magát.

A szűcsbogár (Attagenus pellio L.) testalakja a szalonnabogáréhoz hasonló, felül azonban kissé laposabb és testhossza legfeljebb az 5.5 mm-t éri el. Feketésbarna, mindegyik szárnyfedője közepét pedig apró ezüstfehér szőrfolt díszíti. Homloka közepén fiókszemet találunk, száját a melltő nem takarja be és középső csípője egymás mellett áll. A szűcsbogár a szabad természetben csatangol, nyári lakását a galagonya, gyöngyvessző és más növények virágzatában rendezi be, itt ártatlan életet él, rovartársait nem bántja, testét pedig a virágpor többnyire teljesen beporozza. Kevésbbé szívesen látott vendég azonban, amikor lakásainkba, éléskamráinkba állít be, ahol az ablakokon láthatjuk, amint a szabadba igyekszik kijutni. Itt gyakran csúszik le, a hátára esik és sokat kínlódik, amíg rövid lábával feltápászkodik, vagy kiterpeszti szárnyfedőit, mintha repülni akarna, jobbra-balra forgatja testét, amíg egyensúlyozásával megfordulhat.

A szűcsbogár kártékonysága kétségenkívüli, különösen hatlábú lárvája falékony, külsőleg a szalonnabogár lárvájára hasonlít, de testvégén nincsenek kampói, felületét hátrafelé hajló rövid sárgásbarna szőrözet fedi, testvégét pedig még egy tincs hosszabb szőrözet díszíti. Testének elülső részét kissé behúzva, ez a lárva is lökésszerűen csúszik előre. Lakóhelyéül nyers és feldolgozott állati bőrök, szőrme, párnázott bútorok, gyapjúszőnyegek és hasonló tárgyak szolgálnak, ami azonban nem zárja ki, hogy más helyeken is ne találkozzunk vele, pl. természetrajzi preparátumokban, konzervekben, vagy mint Amerikában, lisztben.

A múzeumbogár (Anthrenus museorum L.), lárvája és bábja, egy a lárva által összerágott lószúnyogon a gyüjteményben.

(A múzeumbogár (Anthrenus museorum L.), lárvája és bábja, egy a lárva által összerágott lószúnyogon a gyüjteményben. Erősen nagyítva.

A társaság harmadik tagja a múzeumbogár (Anthrenus museorum L.), egy kis kerekded, alul szürkén szőrös, felül sötétbarna bogár, melynek szárnyfedőin három határozatlan, gyakran részben lekopott, szürkéssárga szőrökből álló harántcsík van. Feje majdnem teljesen az előtorban fekszik, csak felsőajka áll ki, csápja nyolcízes, utolsó két íze pedig bunkóvá kiszélesedett; tarkóján szintén nem hiányzik a fiókszem. A csinos kis bogárka 2.25 mm hosszú, virágokon sürgölődik, de fajrokonaival együtt a lakásokban egész éven át megtalálható. Furcsa kinézésű, 5 mm hosszúra növekedő lárvája hátát különféle alakú, fogas és tüskés szőr és serte fedi, melyek a test oldalán csomósan tömörülnek, a potrohvégen pedig hosszabb szőrcsomót alkotnak. Ha a lárvát ingereljük, az úgy viselkedik, akárcsak egy kis sündisznó, felborzolja szőrruháját, ami az őt megközelítő portetvek, atkák és más állatok elleni védekezésre jó szolgálatot tehet. Ezt a jelenséget különösen az Anthrenus claviger Er. nevű faj lárváján figyelhetjük meg, sokkal nehezebben sikerül az Anthrenus scrophulariae L. lárváját a szőrfelborzolásra ingerelni, de Voglernek ez is sikerült, sokszor már azzal is, ha a lárvát sötét helyről világosra hozta, vagy máskép ingerelte. Egy ilyen lárvát üveglapra helyezett, ami különösen bosszanthatta, mert a síma felületen sehogysem tudott elszaladni és így szőrcsomóit állandóan felborzolva tartotta, a farokszőröket pedig rázogatta. Legjobban a bőröket és szőrméket szeretik és így a természetrajzi gyüjteményeket különösképpen kedvelik, azért legnagyobb ellenségeinek tekinthetők. Kitömött emlősökön a szőrt rágják ki helyenként, madárbőrökön pedig a tollak szárát és a lábak száraz bőrrészeit rágják. Nagy ügyességgel hatolnak be rovargyüjteményekbe, amelyekben működésüket a rovarok gyors szétesése, vagy apró barna porhalmocskák képződése árulja el. Ugyanitt alakulnak át bábokká, amikor a szintén szőrös báb az utolsó felpattant lárvabőrben marad fekve.

Balról jobbra: Múzeumbogár (Anthrenus museorum L.), Tolvajbogár (Ptinus fur), Szűcsbogár (Attagenus pellio L.) és alul a Közönséges szalonnabogár (Dermestes lardarius L.). Mindegyik a lárvájával.