18. család: Tőrös darazsak (Scoliidae)

A tőrös darazsak (Scoliidae) hazánk legnagyobb termetű darazsait képviselik. Hasoldalukon, első két potrohszelvényükön végigvonuló barázdájukkal állataink a Mutillákhoz tartoznak, de azoktól abban különböznek, hogy középső csípőik meglehetősen eltávolodtak egymástól és hogy mindkét nemük visel szárnyakat. Azonfelül igen jól fejlett paraglosszájuk van. Végtagjaik rövidek, vaskosak, erősen szőrösek és fejlett tüskéikkel ásásra alkalmasak.

Fejlődésüket nem nagyon ismerjük. Csak annyit tudunk, hogy a nőstény a földbe furakodik és ott különösen nagyobb termetű cserebogarak lárváit szúrják meg, abba rakva petéiket. A kikelő lárvák a bogárlárvát belül egészen kirágják és benne begubóznak.

A tőrös darazsak igen szélesen elterjedt állatok ugyan, de igazában a trópusok lakói. Többnyire középtermetű alakjaik mellett 5 centiméteres óriások is akadnak közöttük. A képünkön látható jávai s rendkívül tarka Triscolia procera Ill. a legtarkább fajok egyike; nyugtalan repüléssel száguld végig a trópusok erdőségeiben, mindig alacsonyan, közel a földhöz. Feltűnő élénk színmustrájukkal ezek a hatalmas darazsak sokak szerint, figyelmeztetik az ellenséget a közelgő veszélyre. Ezek az állatok ugyanis tőrös fulánkjukkal veszedelmes sebet ejthetnek. Fabre szerint azonban ez a megfigyelés téves, mert ezek az állatok, ahogy megfigyeléseiből kitűnt, nem rosszindulatúak, s csak szükség esetén védekeznek szuronyukkal, ilyenkor pedig áldozatukat legfeljebb megbénítják. A Scolia flavifrons L. szúrása mindazonáltal fájdalmas, míg a Sc. hirta Schr. legfeljebb olyan szúrást ejthet, mint a Halictus.

A pirosfejű tőrös darázs (Scolia flavifrons L.) a Földközi-tenger mellékén mindenütt otthonos. Északra felvonul hazánkba is, valamint Tirolba, s itt magasabb hegyvidékeken él. Könnyű felismerni. Fekete alapszínéből élesen különülnek el kettős sárgás foltjai, amelyek a potrohgyűrűket díszítik és majdnem összefolynak. A nőstény homloka pirosas és hátpajzsát is hasonló foltok díszítik. Rokona, a Scolia haemorrhoidalis F. szintén 5 cm hosszú, de szőrös potroha vége és melle elől rókavörös. Fabre-nak sikerült legelőször ennek a darázsnak életébe bepillantani. Feltűnt neki, hogy a nőstények azon fáradoznak, hogy magukat a földbe ássák. Nemsokára meggyőződött, hogy ezek az állatok ezt a munkát nem kedvtelésből végzik, hanem azért, hogy kipuhatolják a nagyobb termetű bogarak pajorjait. S ha egy ilyenre rátaláltak, szuronyukkal rögtön megbénítják. Nem törődve azzal, hogy az állat tehetetlenül vergődik, egyszerűen annak hátára rakják petéiket. Azután tovább repülnek és más lárva után kutatnak, hogy abban ismét lepetézzenek. A petékből kikelő lárva kezdetben petéjének üres héját hátán hordja, míg azután befurakodik áldozata bőrébe, s annak nedveit kiszívja. Ilyenkor egyre mélyebbre jut, teljesen kirágja a lárva belsejét és ott bebábozódik. Piros gubójából jövő nyáron kikel a fiatal darázs.

Egyéb tőrös darazsak is hasonlóan fejlődnek. A Sc. haemorrhoidalis F. Passerini közlése szerint, az orrszarvú bogár álcájába tojja, és Mocsáry Sándor szerint a Sc. bicincta Rossi és quadripunctata F. fajokat ganaj fölött látta röpködni, nyilván azért, hogy petéiket a ganajtúró bogarak lárváiban helyezzék el. Lósy Scolia-bábokat talált a galacsinhajtó bogár elpusztított pajorjának bőre mellett; Coquerell pedig írja, hogy a madagaszkári Scoliák álcái a kókuszpálmákban élő ormányosbogarak lárváit pusztítják.

A Scoliákkal rokon Tiphia femorata F. 9–12 mm hosszú, fényes fekete állatocska; barnásvörös combjaival és azzal tűnik ki, hogy első potrohgyűrűjét a másodiktól mély hátbarázda választja el.

Állataink az ernyős virágok látogatói és itt is töltik az éjszakát. A sárga cserebogár (Amphimallon solstitialis L.) pajorjában élik át lárvakorukat.

Noha a Scoliák és rokonaik fulánkjukkal néha kellemetlenséget is okoznak, azáltal, hogy a káros rovarokat pusztítják, másfelől a leghasznosabb rovarok sorába lépnek. Különösen Észak-Amerikában figyelték meg, hogy a tőrösdarazsak a Lachnosterna nevű cserebogár pajorjait mennyire pusztítják, amelyek egyébként sokkal nagyobb mértékben elszaporodnának és a vetésben tetemes károkat okoznának. Ezért is Illinois államba Scoliákat telepítettek be, s velük eredményesen védekeztek a nagy mértékben elszaporodó cserebogarak ellen.