2. ALREND: Lysiopetaloidea vagy Callipodoidea

Testük háthasi irányban kissé lapított, hátul és elől keskenyedik és mindig sok, többnyire 30-nál több törzsszelvénnyel bír. A bűzmirigyek jól fejlettek, párosak és az ötödik törzsszelvényen kezdődnek. Szemük van. A hím hetedik törzsszelvényén az első lábpár lett párzólábbá, amely barázdaszerű ondócsatornával bír.

A Lysiopetalidae-családba aránylag élénk, mozgékony, meglehetősen hosszúcsápú ezerlábúak tartoznak, amelyeknek szemei többnyire jól fejlettek. Ha nyugtalanítják őket, hosszú testüket órarugómódra összegömbölyítik és bűzmirigyeikből nagymennyiségű tejfehér váladékot bocsátanak ki, amelyet némelyek messzire tudnak freccsenteni. Különböző fajokról bebizonyosodott, hogy nem növényi anyagokkal táplálkoznak, hanem ragadozók.

Németországban és általában egész Közép-Európában hiányzanak. Dél-Európában már előfordulnak és déli Dalmáciában a Lysiopetalum carinatum Brandt nem tartozik a ritka fajok közé.

Egyike a legsajátságosabb fajoknak a vak Apfelbeckia Lendenfeldi Verh., amely Hercegovina mészhegységeinek földalatti repedéseiben és barlangjaiban van otthon, ahol az éji sötétben a stalaktitok és cseppkövek közt mászkál. Mivel ott lent a növényi eledel teljesen hiányzik, ragadozóvá kellett lennie. Látták, amint mohón rohant rá élő barlangi pókokra és feltehető, hogy hasonló mohósággal marcangolja szét azokat az elbágyadt lepkéket, legyeket, vagy hasonló rovarokat, amelyek valamely szerencsétlen véletlen folytán ebbe a komor árnyékvilágba betévedtek.