MÁSODIK REND: Kacslábú rákok (Cirripedia)

FEJEZETEK

Sajátságos módon alakultak át a kacsszerű végtagjaikról elnevezett rákok annak eredményeképpen, hogy az ülő életmódra tértek át. Ez állatokat régebben kemény héjuk miatt a kagylók közt helyezték el a gyüjteményekben; még Cuvier sem ismerte fel igazi természetüket és tulajdonképpen csak akkor leplezték le őket, mikor lárvájuk és fejlődésük tanulmányozása félre nem ismerhető útmutatást adott erre. Kiderült ugyanis róluk az, hogy apró, körtealakú, homlokszemet és három pár végtagot viselő, a vízben vigan úszkáló lárvájuk valódi nauplius, amely éppen olyan, mint a többi Entomostraca naupliusa. A lárva megszületése után mindjárt a fény irányába kezd úszni és így szülőhelyéről alkatának igazán megfelelő területre, a nagy nyilt vizekre jut el. Azonban, okulva sok élősdi rákon tett tapasztalaton, el lehetünk készülve arra, hogy a heves ifjút mint mogorva, rokkant vén fickót látjuk viszont. Néhány vedlés után kezd is átalakulni, módosulni jövendő életéhez. Héja a megtelepedést megelőző vedlések után hasonlóvá lesz a kagylósrákokéhoz (cyprisstádium). Először a héjai közül kiálló tapogatóival kapaszkodik meg, de az alzaton szorosabban és állandóan sajátos mirigyeiben keletkezett váladék segítségével tapad meg.

A most jobban elálló bőrpáncélban mész rakódik le s abból csakhamar egészen sajátságos, a többi rákétól eltérő váz alakul ki. Ebben fekszik, mintegy összegubbaszkodva, a közben szintén különbözőképpen átalakult test. Most, amidőn már tudjuk, szinte önmagától értetődőnek látszik, hogy ámbár kagylóforma a külseje, a ráktermészet mégis félre nem ismerhető módon nyilatkozik meg egyebek közt a hat pár hasított lábon s ezek sokízű végkacsain. Másik fontos bélyege ennek a rendnek a hímnőség. Csak az Abdominalia alrend tagjai váltivarúak. A hímek a nőstényekhez képest valósággal parányiak, alig nagyobbak a petéknél s testük alkotásában nagyon különböznek tőlük. Eleinte szabadon úszkálnak, későbben azonban megkapaszkodnak a nőstény köpenyüregében vagy tapadókorongján, néha kettesével-hármasával. Azonkívül számos rendes alkotású, hímnős Pollicipedidának sajátságos, hím ivaros egyénei is vannak, melyek egyszer egészen más alkotásúak, mint a hímnős egyedek, máskor azonban jobban hasonlítanak azokhoz; ezeket felfedezőjük, Darwin, póthímeknek nevezte el. E hímek jelentősége még ismeretlen. Gerstäcker eltűnőfélben lévő fölösleges egyéneket lát bennük s csökevényes szervekhez hasonlítja őket.

A kacslábú rákok 220-nál több faja kivétel nélkül tengerlakó. Nagyon messze elterjedtek, mert elterjedésüket nagyon elősegíti az a körülmény, hogy úszó és lebegő, élettelen és élő tárgyakon telepszenek meg, valamint az, hogy lárváik nagyon kicsinyek s így az áramlások könnyűszerrel elvihetik őket nagy távolságokra. S ha még számításba vesszük nagy szaporaságukat, könnyen megérthetjük, hogy egymástól száz mérföldekkel elválasztott tengerpartok szikláit a vízvonal közelében ugyanazon tengerimakkfajnak a milliói népesítik be. Az állatok házukat természetesen tetszésük szerint nyithatják és rendkívül szilárdan bezárhatják; ez utóbbi képességük teszi lehetővé, hogy hosszabb ideig megélhessenek a víz megújítása nélkül is. Egyesekről azt sejthetjük, hogy bizonyos körülmények között letargikus állapotba esnek. Mert hogyan lehetne másként megérteni, hogy Elba szirtjein tengeri makkok ülnek az égető napon, olyan magasan, ahová a víz csak viharok alkalmával jut fel, vagy St. Malo szikláin olyan magasságban, ahova víz évenként csak kétszer-háromszor jut fel pár órára a legmagasabb szökőár alkalmával? Így hét- és hónapszámra lélekzésre való víz és táplálék nélkül tengődve, az élet valóban csak lappangó állapotban lehet meg bennük. De hogyan nőnek, és hogyan nőttek meg ilyen silány anyagcsere mellett?

Ha az állatokat mi sem zavarja elemükben, akkor kitárják héjukat s a keletkezett résen keresztül kitolják végtagjaikat, melyek már nem szolgálnak helyváltoztatásra, hanem arra valók, hogy szakadatlan mozgással és kavarással előteremtsék a lélekzéshez szolgáló vizet és a táplálékot. Állati táplálékból élnek, megesznek mindenféle, a vízben lebegő állatot, ázalékokat, radioláriákat, különböző állatok fiataljait és lárváit, még a saját fajtabelieket is. Pagenstecher egyszer egyetlen kacsakagyló gyomrában 50 fiatal feketekagylót talált!

A föntebbi adatok elsősorban a Thoracia-alrendre érvényesek, melyekre különböző bőrök mészképződményei jellemzőek. A rend az alábbi három alrendre oszlik.