MÁSODIK ALREND: Pontytetvek (Branchiura)
Az imént említett fajoknál bizonyára több gyönyörűséget okoznak az embernek fürgeségüknél fogva a pontytetvek. Ezt az alrendet egyetlen család alkotja, az Argulidák családja. A család leggyakoribb tagja a közönséges pontytetű (Argulus folicaeus L.). E faj testének elülső része lapos korongalakú, hátul ellenben két lemezben végződik; testén elül két nagy facettás szem látható; állkapcsai és állkapocslábai mögött, melyek közül az elülső nagy szívókoronggá alakult át, négy pár megnyúlt, hasadt evezőláb látható. Nálunk Ivánfi Ede foglalkozott behatóbban ezzel az állattal és megállapította, hogy az életének nagyobb részét a vízben szabadon úszkálva tölti és csak időközönként telepszik meg különböző halakon, hogy azok testéből táplálékot vegyen fel. Nem a hal vérét szívja, mert szipókájának, vagyis szívószervének a csöve kisebb, semhogy a hal vérsejtjei átférnének rajta, hanem a vérsavót és a szövetnedveket; ezáltal a nagyobb halat is elgyengíti, a kisebbeknek, az ivadéknak pedig a pusztulását is okozhatja; nagyon különböző halakat megtámad, így például Ivánfi megfigyelései szerint a balatoni halak közül a szélhajtó küszt, a pirosszemű kelét, a keszeget, a keserű öklét, a lápi pócot és a vágó csíkot, de az irodalom adatai szerint megtámadja elsősorban a pontyot, azután a csukát, sügért és a pisztrángot is.
11. Pontytetű (Argulus foliaceus L.).
