HATODIK REND: Levéllábú rákok (Phyllopoda)

FEJEZETEK

A levéllábú rákok megegyeznek az ágascsápúakkal lábaik szerkezete, gyengén fejlett szájszerveik, valamint szelvényeik számának változékonysága tekintetében. Gazdagon szelvényezett testük számos, legalább is tíz pár kopoltyúlábat visel, azonkívül többnyire páncéljuk is van, azonban a fiataloknak ilyen szerve soha sincs.

A legtöbb levéllábú rák nőstényei rendesen tömegesen, a páncélosok hímjei ellenben csak ritkán találhatók, sőt egyik nevezetes képviselőjüknek, a páncélos levéllábú ráknak (Triops) hímjét csak 1856-ban fedezte föl Kozubowski, s azóta is csak itt-ott találták, így nálunk csak pár év előtt fedezte fel Abonyi Sándor a Balaton mellékén, Kővágóörs mellett és ismertette meg részletesen; itt, mint vizsgálataiból kiderült, a példányoknak mintegy a negyedrésze hím volt. Abonyinál még korábban találta meg a Triops testvérnemzetségének, a Lepidurusnak a hímjét Dudich.

Majdnem valamennyien a belvizek állatai és az olyan helyeken való tömeges megjelenésük, ahol éveken keresztül egyáltalában nem mutatkoztak, nagy csodálkozásba ejti azokat, akik nem tudják, hogy petéik akkor is megőrzik életképességüket, ha előbb éveken át – 4–5, sőt 10 évig is – szárazon hevertek, sőt sok faj petéi egyáltalában csak akkor indulnak fejlődésnek, ha előbb kiszáradáson, vagy pedig fagyon estek keresztül. Ez a körülmény természetesen nagyban befolyásolja nemcsak megjelenésüket, hanem életmódjukat és elterjedésüket is. „Az elmondottak alapján megérthetjük – írja Abonyi – hogy ez állatok petéit kiöntések, pocsolyák sarával vándormadarak, a víz kiszáradása után pedig a belőle fölkavart porral a szél is tova viheti. Egészen természetes, hogy ezek az állatok életmódjuk folyományaképpen kozmopoliták, vagy legalább is igen nagy elterjedési körrel bírnak. Gyakran eltűnnek olyan termőhelyekről is, ahol éveken át időszakonkét kitünően tenyésztek s ott hosszú ideig, vagy egyáltalában nem jelennek meg többé. A jelenség okát tenyészésükre nézve kedvezőtlen körülmények beállásában kell keresnünk. A csapadék mennyiségének megváltozása, áradások elmaradása, stb. az illető termőhely terméketlenségét okozhatja. Kipusztulhatnak az állatok bizonyos termőhelyről, ha pl. beszárad a pocsolya, mielőtt az állatok ivarérettekké válnának, vagy ha a túlságosan bő csapadék a kikelt állatokat folyókba vagy más állandó vizekbe sodorja. S ha egyszer valahonnan kivesztek, még ha újból alkalmassá válik is a hely tenyészésükre, csak akkor jelennek meg újra, ha betelepítés által odakerülnek.”

A fiatalok rendesen mint naupliusok hagyják el a petét, azonban egyes esetekben már további végtagok nyomai is felismerhetők rajtuk, amikor is a lárvát metanauplius névvel szokták jelölni.

A levéllábú rákok rendjét Daday, akinek ez állatok hatalmas monografikus földolgozását köszönjük, az alábbi három alrendre tagolja.