ÖTÖDIK ALREND: Nyílnyelvűek (Toxoglossa)

A nyílnyelvűek közül a Terebra Lam. megegyezik a Mitrával erős, síma háza tekintetében nagy általánosságban és alakja is olyan, mint azé; ennek a szemei is hosszú nyélen ülnek, amelyen oldalt nincsen tapogatófonál. De a legnevezetesebb tagjai ennek az alrendnek a kúpcsigák (Conus L.), súlyos, vastaghéjú, rövid, lapostekercsű házukkal, rajta a keskeny, hosszú nyílással. A ház üregének a választófalai utólagos felszívódás eredményeképpen szintén papirosvékonyságúak lesznek, mint azt már a Cypraeák esetében is láttuk; arról is megemlékeztünk már, hogy csatorna- vagy csőalakú fogaik egyszersmind méregmirígyek kivezető járatai is. A bennszülöttek eléggé jól ismerik ezt a tulajdonságukat és azért óvják is tőlük az európai gyüjtőt; s valóban jó is óvakodni, mert mérgük az ember testén is heves gyulladást okoz. Mi a feladata ennek a méregnek, nem tudjuk, alkalmasint inkább védőberendezkedés, mintsem a zsákmány megfogását elősegítő anyag. A Földközi-tengerben egy kistermetű faj fordul elő, a C. mediterraneus Brug.; erről Simroth megfigyelte, hogy beássa magát az iszapba, olyanképpen, hogy lábának az elülső részét előrenyujtja, csatornaszerűen összehajtja és azután belemélyeszti a homokba, míg a láb többi része teljesen tétlenül marad s az állat a házzal együtt rövid lökésekkel maga után húzza. A Conus-féléket nagyon szép alakjuk, színük és rajzolatuk a gyüjtők kedvenceivé tették, úgyannyira, hogy a régi időkben egyes ritka fajok nagyon szép példányaiért mai pénzünk szerint sokszáz pengőt is adtak. A fajok nagy számát az a körülmény magyarázza meg, hogy a nemzetség nagyon hajlik helyi formák alakítására, ami egyszersmind annak a bizonyítéka, hogy a nemzetség még ma is teljes átalakulásban van. Egyik fajuk kihalt azért, mert csak egy kicsiny területen élt a Filippini-szigetek táján s ott egy vulkáni kitörés alkalmával teljesen kipusztult. Mindenesetre nagyon érdekes példája a természetben szakadatlanul folyó elmúlásnak!