1. ALREND: Bojtos kerekesférgek (Rhizota)

A kifejlett nőstények rendesen helyhez kötött életmódot folytatnak. Különösen a nyugodt, tiszta vizeket kedvelik. Csak a hím egyedek, vagy a fiatal nőstények úsznak szabadon. A vízi növényekhez tapadnak, vagy pedig egyéb vízi tárgyakra, néha iszapszemcsékre ülnek. Leginkább csőalakú házat építenek maguknak, mégpedig a testükből elválasztott anyagból. Ez a ház sokszor átlátszó, de a külön belerakott törmelék vagy egyéb idegen anyag teljesen átlátszatlanná is teheti. Egyes fajok az iszapból vagy ürülékükből képezett golyócskákkal erősítik meg házukat. Lábukon nincsenek lábujjak s a testükbe nem húzható be. Lábujjak helyett gyakran tapadólemezek, szívókelyhek vannak. Kettős szemük van, de ezek az idősebb példányokon sokszor nem láthatók.

Leggyakoribbak azok a fajok, melyek a parányi virágállatokhoz hasonló Floscularidae és Collothecidae-családba tartoznak. Legrégebben ismeretes közülük a Collotheca ornata Ehrb. nevű faj, mely Magyarország minden vizében, növényeken megtalálható. Zöld algafonalakon szeret tanyázni. Fején öt kis púp van, melyeken hosszú, nem mozgatható, finom sörték ülnek. Teste teljesen átlátszó s gyakran a félmilliméternyi hosszúságot is eléri. Veszély idején, vagy ha táplálékra nincsen szüksége, visszahúzódik nyálkás burkába. Úgy ez a faj, mint az ú. n. Stephanoceros fimbriatus Goldfuss gyönyörű, elragadó látványt nyújtanak, amikor a mikroszkópium látómezejében szemünk elé kerülnek. Ez az utóbbi faj fejrészén öt hosszú kart visel, melyeken egész hosszúságukban párhuzamosan futó rövid pillacsomók ülnek. Egyike a legnagyobb kerekesférgeknek, amennyiben testhosszúságuk gyakran az 1 mm-t is meghaladja.

Rendkívül érdekes és szép fajok alkotják a Melicertidae-alcsaládot is, melyek sötét kávébarna, csőalakú házban élnek.

5. Melicerta ringens L. (Ejferth-Schönichen: Einfachste Lebensformen Bd. 2.)

Egyik képviselőjüket, a M. ringenst a képen láthatjuk, amint számos egyede „telep”-et alkot. Kerékszervük igen nagy, köralakú vagy veseformájú s két- vagy négylebenyű, erősen a háti oldal felé hajló felületet alkot. A kerékszerv nem a helyváltoztatás szerve, hiszen egész életüket egy helyhez tapadva töltik el az idetartozó fajok. Feladata most abban áll, hogy állandó erős örvényt okozva, a vízben levő táplálékot a szájnyílás elé terelje. Ide sorozzuk a nagyon érdekes Conochilus hippocrepis Schrk. (C. volvex Ehrbg.) fajt is, mely gömbalakú, szabadonúszó kolóniákat, telepeket alkot, melyekben 60–100 egyed is él, kocsonyás tömegbe ágyazva. Az egyedek sugarasan helyezkednek el a telepben. Kerékszervük patkóalakú. A telepek nagysága a bennük élő egyedek számának megfelelően sokszor a 3 mm-t is elérik.

A Sinantherina socialis L. (Megalotrocha alboflavicans Ehrbg.) szintén gömbalakú telepeken él, melyek szabadon úsznak, vagy gyakran helyhezkötötten találhatók nyugodt, tiszta vizekben. A kocsonyás anyag csak az egyedek lába végét takarja. Kerékszervük vesealakú, hatalmas koronát képez. A telepek néha 3–4 mm átmérőt is elérnek. Sok tekintetben hasonlít hozzá a szintén telepeket alkotó Lacinularia flosculosa Müll. is, mely hazánk csaknem minden tiszta vízében megtalálható, mindig növényeken ülve. A Ptygura-nem több faja ismeretes. Így pl. a Ptygura (Oecistes) pilula Cubitt kocsonyás házát ürülékének tojásalakú csomóival rakja tele. Hasonló módon használja fel ürülékét a Flosularia (Melicerta) ringens L. is, de ürülékcsomóit előbb testének gödörkés, mirigyes szervén gömbalakúra esztergályozza. Ezt a nagyon érdekes és szép fajt egyesével, vagy ágas-bogas telepekben minden tócsában, tiszta tóban vagy csendes morotvában meg lehet találni. Szintén egy helyben él, növényekhez tapadva. Koronája négylebenyű s működése megragadó látványt nyújt.