1. ALREND: Bojtos kerekesférgek (Rhizota) | TARTALOM | 3. ALREND: Ugrókarú-kerekesférgek (Scirtopoda) |
A Rotatoriák zöme tartozik ide. Alakjuk rendkívül változatos. de igen nagy mértékben változik a kerékszerv alakja és nagysága is. Rendesen kettős körből áll. A fejet a törzstől rendesen nem választja el, jól fejlett nyaki tájék. A törzset az ú. n. páncélos fajoknál kitinából álló páncél takarja, mely rendesen egy vagy több darabból épül fel. Ha több darabból áll, akkor az egyes részek vagy összeolvadtak, mint a teknősök páncéljának darabjai, vagy pedig bőrnemű lemezek kötik össze őket. A páncél alakja és szerkezete rendkívül változatos. Gyakran üvegszerűen átlátszó, de van teljesen átlátszatlan is. Lehet síma, de előfordulnak a dudoros, púpos, tüskés páncélok is; gyakran szemcsés felületű vagy jól elhatárolt mezőkre osztott. A láb lehet gyűrűs vagy szelvényezett, de sokszor nyélszerű s ilyenkor nem tagolt s nem húzható vissza a testbe. A láb mirigyei rendesen párosak, jól fejlettek. Néhány fajban hiányzik a végbél és a végbélnyílás: ezekben az ürülék a szájnyíláson át távozik el. Rendkívül változatos és az egyes nemekre nagyon jellemző a rágókészülék alkotása. Szemük, amennyiben megvan, 14 számban fordulhat elő. Legalább 3 tapintószervük van: egy a háton és kettő oldalt.
Két nagy csoportjukat szokták megkülönböztetni: páncéltalanok (Illoricata) és páncélosak (Loricata).
A páncéltalan családok csoportjába nagyon sok faj tartozik. Ezek között rendkívül kedves alakok alkotják az Asplanchnidae-alcsaládot, melyek az édesvizek közönséges lakói. Nagyon gyakori hazánk vizeiben is az Asplanchna priodonta Gosse, melynek teste piciny zsákhoz hasonló; lába nincsen s a test üvegszerűen teljesen átlátszó s így minden szerve s azok működése kitünően megfigyelhető. Nyugodtan, méltóságteljesen úsznak. Elég nagy állatok: a félmilliméternyi testhosszúság meglehetősen gyakori, úgyhogy gyakorlott szemmel nagyítóüveg nélkül is jól láthatók. Persze a szervek megfigyeléséhez erős nagyítás szükséges. Az Asplanchnák mind a szabad vízekben élnek s a planktonnak lakói. Nagyrészük kegyetlen ragadozó. Falánkságuk akkora, hogy még kisebb fajtársaikat sem kímélik s így kannibálizmusra is vetemednek. Piciny állatokkal táplálkozik az Asplanchna brightwelli Gosse és a szárnyukhoz hasonló, behúzható testnyújtványokkal felszerelt Aspl. sieboldi Leydig is.
Nagyon gyakori alakjai a planktonnak a Triarthridae-családhoz tartozó Filinák is, főleg a Filina (Triarthra) longiseta Ehrbg. és a Polyarthra trigla Ehrbg. is. Előbbi fajnak három hosszú sörtéje van, finom fogakkal ellátva, utóbbinak ellenben 12 rövidebb, kardalakú sörtéje, melyeknek segítségével kitünően tudnak ugrani is. De ezek a sörték arra is szolgálnak, hogy nagy felületükkel a lebegő életmódot folytató állatkák vízben való lebegési képességét növeljék. Mindkét faj nagyon gyakori s tavakban, tócsákban, lápokban mindig előfordulnak, télen, nyáron egyformán.
Fejlődéstani, szövettani és sejttani szempontból a legérdekesebb állatok közé tartozik a növényekben gazdag, sekélyebb vizek lakója: az Epiphanes (Hydatina) senta Müller nevű kerekesféreg. Kerékszerve csak gyengén fejlett, de ennek ellenére igen jó úszó. Kitünően tanulmányozható úgy szövettani, mint fejlődéstani szempontból. Rajta fedezte föl Martini azt az érdekes jelenséget, hogy a Rotatoriák teste meghatározott mennyiségű sejtből épül fel. Megállapította, hogy testét pontosan 959 sejt építi fel. Minden egyes sejtnek megvan a maga különleges felépítése, alakja és élettani szerepe, de megvan mindegyiknek a pontosan meghatározott helye is. De nemcsak a test sejtjeinek összessége állandó, hanem a szervek is pontosan meghatározott számú sejtből épülnek fel. Így pl. a kerékszerv 56, a bárzsing 167, a gyomor 51, a bél 14, az agydúc 183 sejtből, illetőleg sejtmagból áll stb. Nachtwey hasonlóan kimutatja, hogy az Asplanchna priodonta testét 900 sejt építi fel.
A páncéltalan kerekesférgek között nagyon sok az élősködő faj. Így pl. a Drilophaga bucephalus Vejdovszky, melynek feji testrészén kámzsaszerű nyújtvány van, a Lumbriculus variegatuson élősködik. Az Albertia vermiculus Duj. a földigiliszta testüregében vagy különböző csupasz (házatlan) csigák belében él. Az Albertia naidis Bousfield a Nais elinguisben, a Proales parasita Ehrbg. pedig hímjével együtt a Volvoxban él; még tartós petéjét is ide rakja. A Pleurotrocha (Proales) petromyzon Ehrbg. szintén a Volvox-golyókban vagy az Epistylis és Carchesium nevű véglények telepei között élősködik. Ezek a fajok mind a Notommatidae-alcsalád tagjai; ez az alcsalád fajokban nagyon gazdag s a többi képviselői mind szabadon élnek. Jellemzi őket az, hogy aránylag jól fejlett, feltűnő, sötét színezetű szemük van.
A tiszta vizek planktonjának, főleg téli faunájának lényeges alkotói a Synchaetidae-alcsaládba tartozó Synchaeták, melyeknek teste nagyjában háromszögalakú, teljesen átlátszó. Nagyon gyakran úsznak. Sokszor hihetetlen mennyiségben elszaporodnak.
A Trichocercidae-család fajainak hosszú farki tüskéje van, leginkább egyes számban, ám vannak kettős tüskéjűek is. Gyakoriak.
Nagyon közönségesek még az Euchlanidae-család tagjai is.
Ez a két utóbbi család már átvezet az igazi páncélos-csoport családjaihoz (Loricata).
A tavakban, tócsákban és folyókban nagyon közönségesek a Brachionidae-család tagjai, melyre példaként a rajzon a Noteus guadricornis Ehrbg.-et mutatjuk be. A Brachionidá-knak nagyon sok faja van. Testüket rendesen igen jól fejlett páncél borítja, melynek elülső és hátulsó végét jól fejlett tüskék díszítik. Erős lábukat, mely többszörösen ízelt (álízek), a páncél alá a testbe be tudják húzni. Leggyakoribb fajuk a minden állóvízben sokszor igen nagy tömegben megjelenő Brachionus calyciflorus (Br. pala) Pallas nevű faj. Közeli rokonságban vannak velük a Keratella (Anuraea) nemzetségnek szintén nagyon gyakori fajai. Lábuk azonban nincsen. Kemény páncél borítja a testüket, elől és hátul sokszor jókora páros vagy páratlan tüskével. A páncél háti részén sokszögű mezők vannak. Testnagyságuk alig egytized mm.
1. ALREND: Bojtos kerekesférgek (Rhizota) | TARTALOM | 3. ALREND: Ugrókarú-kerekesférgek (Scirtopoda) |