2. ALREND: Szabadonúszó-kerekesférgek (Ploima) | TARTALOM | II. OSZTÁLYCSOPORT: LAPOSFÉRGEK (PLATHELMINTES) |
Nagyon kevés faj tartozik ide. Rendesen 6 hosszú, karalakú, erős, haránt csíkolt izmokkal ellátott testnyújtványuk van, melyeknek végén kitinából álló, tüskeszerű képletek helyezkednek el. Ezeknek a karoknak segítségével kitünően tudnak pattanni. Legközönségesebb fajuk a Pedalia mira Hudson nevű faj.
Végül meg kell emlékeznünk egy nagyon nevezetes állatkáról, melyet általában szintén a kerekesférgekhez szoktak sorozni. Hosszú időn keresztül annak az ősfajnak tartották, melyből a rotatoriák kifejlődtek. Semper találta először a Fülöp-szigetek elöntött rizsföldjeinek vizében. Tejesen gömbalakú állatka; neve Trochosphaera aquatorialis Semper. Azóta megtalálták Dél-Kínában, Északkelet-Ausztráliában és Észak-Amerikában is. A gömb átmérőjén csillangókoszorúja van, amiben nagyon hasonlít némely férgek trochophora-álcájához, mellyel különben számos pontban megegyezik, habár egyéb tekintetben igazi kerekesféreg.
Erre az állatkára és sajátságos testalkotására való tekintettel nagyon sokáig azt hitték, hogy a rotatoriák olyan állatok, melyek fejlődésüket már álcaállapotban befejezték s fiatal korukban már ivarérettekké váltak. Ám ez az elmélet ma már idejét múlta. A kutatók általában megegyeznek abban, hogy a rotatoriák legközelebbi rokonai az örvényférgek (Turbellarii). A legősibb alakok a Notommatidae-alcsalád fajai s ezekből fejlődtek ki a többiek.
2. ALREND: Szabadonúszó-kerekesférgek (Ploima) | TARTALOM | II. OSZTÁLYCSOPORT: LAPOSFÉRGEK (PLATHELMINTES) |