ELSŐ REND: Bélüregnélküliek (Acoela)

Az idetartozó állatok mind tengeriek s régen is és ma is nevezetes szerepet játszottak és játszanak a tudomány történelmében. Legfontosabb képviselőik, a Convoluták voltak azok az első állatok, melyeken a magyar származású Haberland, nagyhírű német növénybúvár elsőként tanulmányozta behatóan állatoknak és zöld algáknak synbiontikus együttélését. A Convolutákat Bohn francia állatbúvár is megfigyelte; ő ezeknek a zöld állatoknak a tenger vízmozgásaival s a napszakokkal kapcsolatos vándorlásáról és viselkedéséről a következőket írja: „Ha a tenger Bretagne partjain apály idején a homokos partról visszahúzódik, a szárazra jutott helyen kiterjedt zöld foltok jelennek meg, melyek lassanként mind zöldebbekké és zöldebbekké lesznek s alakjukat is állandóan változtatják. Ezek a foltok kicsiny örvényférgeknek, a Convolutáknak leírhatatlan mennyiségű tömegeiből képződnek. Az állatocskák zöld színe a szöveteikben tartózkodó chlorophyllumos algáktól származik. (Újabban Gamble és Keeble kiderítették, hogy a Convolutákban élő zöld növényi organizmusok nem Zoochlorellák, hanem ostoros véglények: Flagellaták, melyek azonban ostoraikat az együttélés miatt elvesztették.) Mihelyt a dagály megjön, az állatocskák beássák magukat a homokba, hogy a hullámok el ne sodorják és csakis a következő apály idejére úsznak föl megint a víz tükrére. Ezek az ütemes, ritmikus mozgások csodálatosképpen az akváriumban is megismétlődnek, jóllehet, itt a tengermozgások teljesen kimaradnak. Ha nedves homokkal megtöltünk valamely üvegcsövet, melybe Convolutákat is helyeztünk el, a zöld gyűrűben összegyülemlett állatok a homokos csőben le- és fölvándorolnak, a szerint, ahogy kint a tenger mozog: apály idején a legmagasabban és dagály idején a legmélyebben helyezkednek el. Még érdekesebb az, hogy az állatok a tenger szabálytalan mozgásait is megérzik: bukódagály idején lassan mozognak, a szökődagály idején azonban elevenebbek. S mindez a tenger élete szerint való mozgás a fogságban több napon át ismétlődik meg.”

1. Convoluta convoluta Abbildg. pi = festékszemcsék, k = Zoochlorellák, au = szem, ot = helyzetérzékszerv, go = méregszerv, m = száj, o = hím ivarnyílás, pe = hím párzószerv, bs = ondóhólyag, ov = petefészek

Ez az állat, amelyről Bohn leírása nyomán szó esik, a Convoluta roscoffensis Graff. Ennek a fajnak, mint minden az Acoelákhoz tartozó állatnak, a bélcsöve helyére számos sejt egybeolvadásából keletkezett és sok maggal telehintett plasmatömeg, ú. n. syncytium lép. A faj fiatal egyedei csillókkal ellátott szájüregükön át még vesznek föl táplálékot, melyet a syncytiális plasma körülfoly és megemészt. A Convoluta megfigyelői azonban arról adnak hírt, hogy a kifejlődött állatok már egyáltalában nem esznek, mihelyt bőrük alatt a Flagelláták nagyszámban elszaporodnak. A Zoochlorellák is annyira módosultak az együttélés következtében, hogy nincs sejthártyájuk és így nem tudnak már szabadon élni. A két fajta lény egymáshoz idomulása folytán az Algák teljesen a gazda szöveteinek alkotórészeivé váltak s egyben átvették asszimiláció munkáját, amennyiben a gazda által nyújtott szervetlen anyagokból szerves vegyületeket termelnek. Ennek az állapotnak megfelelőleg a Convoluták, mint valami növényi levelek, naphosszat nyugton vannak s úgy helyezkednek el, hogy testüknek mentül nagyobb felületét érje a fény. Ezzel pedig, midőn mentül nagyobb felületen sütteti magát az állat, vendégének, a Flagellatának használ, mert ez csakis kellő fény jelenlétében tud munkálkodni. A Convoluta viszont cserébe apró plasmarészeket és keményítőszemcséket kap a Flagellatáktól, melyet mintegy ledörzsöl vendégei testéről és megemészt. Haberlandt azt gyanítja, hogy a Flagellatá-k oldott asszimilációs termékeket is adnak át a gazdának. A synbiotikus viszony némelyek felfogása szerint lassanként elkerülhetetlenül a gazdaállat halálára vezet, mivel mindazok a nitrogéntartalmú anyagok, amelyekből a zöld Flagelláták asszimilálhatnának, lassanként mind felhasználtatnak, a gazda pedig új táplálékkal nem pótolhatja veszteségét, tehát éhhalált szenved.

Hogy pár szóval a Convoluta roscoffensis alakjáról is megemlékezzünk, megemlítjük azt, hogy az állat meglehetősen lapos testű, s mivel testének szélét lefelé behajtja, papirtölcsérhez (stanicli) hasonlít. A behajlott alsó oldalon fekszik a tölcsérformájú szájüreg s előtte a bőrben kis hólyagocska, melyben az állat egyensúlyérzéke székel. Bresslau a statocysta szerepéről a következőket írja: „Ha az állatokat edénybe helyezzük el s a víz nyugalomban van, valamennyien a felszínre gyülekeznek, közben azonban érje a legkisebb megrázkódtatás az állatokat, azonnal a fenékre süllyednek. Az állatok tehát csendes vízben negatív, nyugtalan vízben positív geotaktikusak. Könnyű kideríteni, hogy ez a viselkedésük a statocystához van kötve: ha ugyanis az állatokat lefejezzük, vagy ha a víz gyors fölhígításával, melyet különben maguk az állatok elviselnek, a statocysta fínom szerkezetét elroncsoljuk, azonnal megszűnik a geotaktikus viselkedés.

Vannak a Convoluták között olyan fajok is, melyek synbiotikus algákon kívül is vesznek föl táplálékot.

Az Acoela-csoport származástani jelentősége sok vitára adott alkalmat. Némelyek még, köztük Bresslau és Reisinger, a legegyszerűbb ősi typusnak tartják s tőlük származtatják az összes többi laposférgeket. Mások viszont a piciny méretükre való tekintettel degenerált Rhabdocoelidákat vagy más örvényférgeket látnak bennük s így származástani szempontból igen kevésre becsülik az általuk képviselt alkati bélyegeket. A tanakodásoknak amiatt nyílik bő terük, mivel semmiféle kövesült maradványok ezeknek az állatoknak, melyek útbaigazíthatnának, nincs.