2. rend: Kettőskorongos üvegszivacsok (Amphidiscophora)

Azok között az első üvegvázú szivacsok között, amelyek főként Seibold gyüjteményéből Japánból a XIX. század 30-as éveinek kezdetén váltak Európában ismeretessé, található a Hyalonema (Gr.). A nemzetség az Amphidiscophora üvegvázú szivacsokhoz tartozik, amelynek vázában ékes amphidiscusok találhatók, hexasterek azonban nincsenek. A tűket ebben a rendben sohasem köti össze utólagos kovalerakódás és az ostorkamrák egészen szabálytalanul alakultak.

A Hyalonema Sieboldi (Gr.), amely egyik leggyakoribb forma a Japán mélytengerben. A test némileg kerekded és tömör, mely egy hosszú, az iszapban legyökerező üstökön van. Ezt főként kötőtű vastagságú, mindkét végén kihegyezett tűk alkotják, amelyek csigavonalban vannak egymásköré csavarodva, úgyhogy azt a benyomást keltik, mintha mesterséges készítmények lennének annyival is inkább, mert ezeket mint dísztárgyakat, a szivacs teste nélkül – fonallal körülkötve – gyakran árusítják. Az üvegtincsen csaknem mindig található egy kis kolóniát képező polypus, a Sidisia fatua M. Schultze amelyről először azt hitték, hogy ezek volnának a váz építői.

Szintén egy Amphidiscophora, a szép Semperella schultzei Semp. is, amely a Fülöp-szigeteknél található és ugyancsak kovarostok kötegével nyomul be a talajba. A test alakja után ítélve, inkább lehetne a kannaszivacshoz sorolni, de gyakrabban lombikalakot vesz fel. A szivacsnak azonban egész más a szerkezete, mint az Euplectelláé. A szitalemezzel fedett egy osculum helyett az egész felület kicsiny kovahálózattal borított oscularis terekkel van bevonva. Egy érdekes Semperellidát, amely általában a legkülönlegesebb szivacsnak mondható, a német mélytengeri expedíció fedezett fel, ez a Monaraphis chuni F. E. Sch., amelyet az expedíció vezetőjéről Chun Károlyról neveztek el. Ez egyetlen óriási üvegszerűen átlátszó tűből áll, amely cölöp módjára mélyen van a tenger iszapjában leerősítve, a tű 3 m hosszúságú is lehet, amint azt a kisebb ép példányok és a nagyobb alakok töredékeinek összehasonlítása után becsülik. A hengerded szivacstest, mint egy durva, hálós alkotmány van a tűnek felső felületén. Ezt a fajt Kelet-Afrika partja előtt Zanzibártól északra, valamint a szomáli partokon találták.

Jellegzetes a Hexactinellidák mélységbeli telterjedése. Legtöbb 500 és 1000 m között található, de már 100 méternél feljebb nem igen vannak. A legmélyebb hely, ahonnan felhozták, körülbelül 5000 m mélységben van. A híres Euplectella-telep Saganibaiban 150 és 300 m mélységek között terül el.