I. OSZTÁLY: CSILLÓSAK ILL. MINDIGCSILLÓSAK (CILIATA SEU EMPEDOTRIDIA – GELEI)

FEJEZETEK

Ezek az állatok nagyrészt a képeken vannak csoportosítva. Látjuk róluk, hogy a csillósak, vagy csillósázalékállatkák állandó külalakkal és bonyolult szerkezettel bíró élőlények. Ekto- és entoplasmát mindig világosan meg tudunk különböztetni bennük. A kettő között néha elkülönítő hártya is képződik, amint azt a Spathidiumok képeken vannak csoportosítva. Látjuk róluk, hogy a csillósak, vagy csillósázalékállatkák állandó külalakkal és bonyolult szerkezettel bíró élőlények. Ekto- és entoplasmát mindig világosan meg tudunk különböztetni bennük. A kettő között néha elkülönítő hártya is képződik, amint azt a Spathidiumok és általán az Entodinium-szerűek (Entodinimorpha) tanítják. A testfelületen mindig rajzolattal, fonalas képződménnyel ellátott pellicula képződik. A külbőrben támasztórostokat, ingerületvezető szálakat, összehúzékony szálacskákat s a védelem szolgálatában kipattanó lövedékeket, ú. n. trichocystákat különböztetünk meg, sőt gyakran a tok- vagy cystaképzéshez szükséges szemcsék, a protrichocysták is eleve készen állnak a kéregplasmában. Az osztályon belül magasabbrendű tökéletességnek különösen az összetett csillóképződménynek, a szájnyílás alakulata és az idegrendszer képezi tanubizonyságát. A tápláléknak a testhez örvénylítésére, megragadására és elnyelésére tökéletes képződmények, különlegesen pedig csavar, vagy csigamenetben elrendeződött synciliumok képződnek a szájrés mint a táplálkozó rendszer központja körül, magában a szájban pedig trichocystákból átvedlett képződmények, ú. n. varsakészülékek fejlődnek. Az alnyílás, vagy cytopyge sosem hiányzik. A lüktetőhólyag száma, alakja és helyzete fajonként változó és így gyakorta jellemző rendszerezési bélyeget szolgáltat.

1. Clathrulina elegans Cienk., A) rendes, B) cystaképző-, C) rajzó állat, n = mag, cV = lüktetőhólyag. (Kükenthal-Krumbach: Hdbuch d. Zool. Bd. 1.) 2. Bursaria truncatella O. F. Müll. 3. Lionotus anser Ehrbg 4. Dendrocometes paradoxus Stein 5. Opalina ranarum Stein, . 6. Lacrimaria olor O. F. Müll. 7. Chilodon cocullulus Ehrbg 8. Dileptus cygnus Clap. et Lachm. és 9. Opercularia nutans Ehrbg. 10. Spirochona gemmipara Stein. Tr = tölcsér, N = mag, F = talpikorong (Doflein-Reichenow: Lehrb. d. Protozoenkunde, Bd. 1.)

Gyakori jelenség a csillósázalékállatkák világában a nyélképzés, melyre csaknem az összes csillókoszorúsak vagy Peritrichák szolgáltatnak jó példát, továbbá a kocsonyából, vagy chitin-féle anyagból álló és idegen testekkel erősített ház. Gyakori a csillókoszorúsok világában a telepképződés is. Elterjedt jelenség továbbá a zöldalgákkal űzött symbiozis.

Az oszlás rendszerint harántoszlás és ez az élet teljes virágzása: mozgás, valamint táplálkozás közben szokott bekövetkezni, csak ritka jelenség az, hogy oszlás idejére védőház: cysta képződik. Ez esetben a cystán belül egymásután többszörös osztódás játszik le.

A csillósok mind a tengerben, mind pediglen az édesvízben igen nagy számmal élnek. Az édesvíziek csaknem mindnyájan képesek tartós cystának a formálására, mellyel magukat a kiszáradás ellen védik. Mihelyt kedvezőtlen körülmények lepik meg az állatokat, a rendszerint megnyult testük mindjárt legömbölyödik, helyben elkezd forogni és eközben igen tartós hártyát izzad ki. Némelyek ilyen állapotban néhány évig elmaradhatnak szárazon. Ha a hártyát újra víz lepi el, a burok kihasad és az állatok újra életre kelnek. Ugyan ebből a tulajdonságukból következik az, hogy az élősködésre igen alkalmasok. Gyakori jelenség az, hogy akár künn, akár bennlakozván a gazdában, mint ekto- vagy entokommenzálisták magasabbrendűekkel együtt élnek. A commensalisták egyenes ártalmat nem okoznak az állatnak, azonban annyira elszaporodhatnak, hogy nagymértékben terhükre lehetnek. Így példának okáért apró rákok, vagy halak belepusztulnak abba, ha az előbbieknek külsejét teljesen beborítván, azokat mozgásukban gátolják, vagy pediglen az utóbbiaknak annyira ellepik kopoltyuikat, hogy a lélegzést lehetetlenné teszik.