AJÁNLÁS

A mikrobiológia, helyesebben a bakterológia történetét már sokan megírták a tudós világ számára, de senki sem kísérelte meg, hogy a laikusok részére ilyen irányú könyvet írjon. Vajon kit érdekelhet az a kérdés, hogy miképpen fedezték fel a betegségek okozóit és hogyan derítették ki a fertőző bajok elleni védekezés módjait? Pedig bátran mondhatjuk, hogy akik ezeket a nagy problémákat megfejtették, az emberiség legnagyobb jótevői, akik életük kockáztatásával valóban hősies elszántsággal vállalkoztak e nagyfeladatok megfejtésére. Ezt a hatalmas munkakört tárja fel előttünk ez a könyv, amelynek írója bámulatos merészséggel vág neki e nehéz és kényes témának és azt hihetetlen ötletességgel - talán egyben nagyszerencsével is - ismerteti meg az olvasóval. Feladatát tökéletesen oldja meg, mert a könyvben lefektetett tudományos megállapítások mindenkinek könnyen érthető formába vannak öntve s játszva ismerjük meg a legbonyolultabb tudományos problémákat és ezek megfejtését is A szerző könyvét a nagyközönség számára írta: így érthető, hogy sok helyen a közönség szintjéhez száll le, az ő nyelvükön beszél, az ő gondolatköréből választja hasonlatait. Az a közvetlen, jókedvű, látszólag alant járó, de végeredményében derűs, humoros stílus, amelyet de Kruif az angol eredetiben alkalmazni jónak lát, így érthető meg.

Mikor de Kruif könyvét először olvastam, úgy voltam vele, mint a jó regénnyel, nem tudtam letenni, míg végig nem olvastam; azóta is kedvenc könyveim közé tartozik. Már akkor az volt a meggyőződésem, hogy ezt a munkát feltétlenül le kellett fordítani magyarra is, hogy minél szélesebb köröknek hozzáférhető legyen. De Kruif könyve a tudományos munkáktól, sőt még az eddig megjelent népszerűsítő tudományos könyvektől is egészen elütő, újszerű könyv, amely essaykből összeszőtt kultúrtörténeti regénynek is beillik, mert bár egészen különböző korokról és teljesen önálló egyének élete munkájáról számol be, fejezetei között megvan a kapcsolat s az egymást felváltó búvárok munkássága majdnem összefüggő cselekménnyé olvad össze. De Kruif írásmodora is teljesen egyéni: nem ismerek olyan munkát, amely ennyi frissességgel, elevenséggel volna megírva; akárcsak valamilyen elsőrangú szépirodalmi író írta volna, bármennyire elmélyed a tudományos munka megismertetésében, sehol sem lesz aprólékos, a kitűzött célt: a tudományos búvárkodás módjának megismertetését sohasem téveszti szem elől... A szakember is sokat tanulhat belőle, de a laikus is elejétől végig élvezettel olvashatja, mert élesen rávilágít a lényegre, ügyesen mellőzve a részleteket. E könyv olvasása közben nemcsak a kor elevenedik meg az olvasó előtt, amelyről a szerző ír, hanem elsősorban az a nagy egyén, akit nekünk bemutat; drámai gyorsasággal követik egymást az események, illetőleg a felfedezések.

Rendkívül érdekesek az egyes egyénekre vonatkozó éles megfigyelések és találó megjegyzések, amelyekből egész valójukat teljesen megismerjük; a szellemes szerző valósággal beleélte magát a kutató korába és szerepébe. A tudományos munkájának egy részét féltékenyen őrző Leeuwenhoek, a szertelen Spallanzani , aki a külsőségekre is sokat ad, a tudományos eredményeit fenntartás nélkül továbbadó Pasteur, a céltudatosan előrehaladó Koch Robert s a többi mind sorban megelevenedik előttünk. Kochnak, a rendszeresen dolgozó német tudós típusának és Pasteurnek, a határozott ítéletű geniális francia kutató megtestesítőjének szembeállításával végtelen ügyességgel bizonyítja a szerző a régi tételt: si duo faciunt idem, non est idem. A kutatási módban érvényesül leginkább az individualitás. Bátran adhatnók e kitűnő munkának a „Wahrheit und Dichtung” a bacíllusvadászok mozgalmas életéből címet, ahogy Goethe nagyszerű autobiografiáját megjelölte, meri a konkrét adatok, amelyeket a könyvben találunk, mindenben teljesen megfelelnek a valóságnak, csak az egyes búvárok logikus következtetéseit reprodukáló megjegyzések, talán itt ott, mondhatnók, monológok, költöttek, de tökéletesen megfelelnek a jellemzett individuumok szellemének. De Kruif könyvének minden során megérzik, hogy a mikrobiológia klasszikusainak tanulmányozásába valóban annyira belemerült, hogy mindegyik ideálját jól ismeri, minden kiválóságával együtt s ahol gyengéit feltárja, sohasem válik jellemzése durva szatírává. Egy egy odavetett találó megjegyzése talán mosolyra késztet, de érezzük, hogy a kiváló, zseniális kutatónak még e gyengéit is el kell néznünk nagy felfedezéseinek jelentősége mellett. Ebben nagy része van annak is, hogy az ötletes szerző, aki könyvének mottójául is azt választotta: Emberiek gyengéikben, Isteniek tetteikben; - e rendkívüli tehetségeket gyengéikkel, majdnem azt mondhatnám gyermekes naívságukkal mutatja be az olvasónak s ezek a nagy gyerekek azért mégis mind rokonszenvesek, mert törekvéseiknek végcélja a tiszta igazság megismerése. De Kruif vezetésével valóban odajutunk, ahova az író könyvének végén jutott, hogy szeretjük a bacíllusvadászokat. Átérezzük de Kruiffal együtt, hogy a nagy alkotásokra születni kell. Nem a fényes laboratóriumokban teremnek a nagy felfedezők, ellenkezőleg, ennek a könyvnek átolvasásakor is arról győződünk meg, hogy a geniális búvár a legkedvezőtlenebb viszonyok közt is érvényesül. Érdekes, hogy az egyes búvárokról szóló fejezetek időrendben egészen pontosan követik egymást és mégis teljesen ellentétes természetek kerülnek egymás mellé; így az íntuitív geníálís Mecsnikov után, aki inkább kitalálja a phagocytosist, semhogy pontos kísérletekkel bízonyítaná minden részletét, a legnagyobb alapossággal kutató Smith következik; míg az előbbi minden pontosabb megfigyelés nélkül hangosan hirdeti felfedezésének korszakos jelentőségét, Smith évekig foglalkozik egy kérdéssel s végül egészen egyszerűen a tudós szerénységével, mindenkinek könnyen érthetően közli felfedezését, melyben jóformán önmagának tulajdoni ja a legkevesebb érdemet, hiszen mindaz, amit közöl, egészen természetes, nem is lehet másképp. Ezeknek a fejezeteknek olvasása közben minduntalan úgy érezzük, hogy a szellemes de Kruif azért csoportosította így anyagát, hogy a különbségek annál szembeötlőbbek legyenek és az egyes tudósindividuumok annál plasztikusabban kidomborodjanak.

Nem száraz biografiák ezek a leírások, hanem valóságos jellemrajzok, talán leginkább azt mondhatnám: tudománytörténelmi jellemzések. Ahogy az irodalomtörténet megírói az egyes írókat egész korukkal, az akkori világfelfogással jellemzik, úgy tárja fel de Kruif az egyes kutatók életét, gondolkozásmódját, koruk jellemzésével, különösen pedig koruk és a hivatalos nagyságok kicsinyes előítéleteivel együtt.

Sokat halljuk, hogy ma a természettudományi nevelés a legfontosabb; hogy a természet pontos megfigyelése, a jelenségeknek egymásból való levezetése, a törvényszerűségek megállapítása viszi előbbre az emberiséget. Nem elég azonban a régen ismert jelenségek megfigyelése és megismerése; még a tünemények magyarázatával sem érhetjük be; arra kell törekedni, hogy a mindennapi jelenségekben is meglássuk a lényeget, amivel ezeket megfejthetjük. Meggyőződésem, hogy nincs ma olyan könyv, amely alkalmasabb volna ennek a felfogásnak igazolására. Remélhetőleg sokan lesznek e könyv magyar olvasói közt, akikben de Kruif felkelti a közvetlenebb érdeklődést is.

Entz Béla dr.