1. Csőrös delfinek (Platanista Wagl.)

A csőrös delfinek (Platanista Wagl.) nemének képviselőjeként az alábbi faj veendő.

A gangeszi csőrős delfin (Platanista gangetica Lebeck)

Gangeszi csőrös delfin (Platanista gangetica Lebeck.).

Neve Indiában sunse, sufu, bulhan, hihu, a szanszkritban sisumar. Teste nyúlánk. Farkúszója félhold alakú és osztott. Orrmánya felfelé hajló, hosszú, vékony, csőrszerű és elől alig keskenyedő. Felső állkapcsán elől felpúposodó s a keskeny, hosszú és egymás mellett elhelyezkedő lélekző nyílásokat körülvevő kiemelkedést visel. Két méter hosszú. Eddig ismertetett vonásaiban különbözik a nem többi fajától. Felső és alsó állkapcsában 30–30 erős, kúpalakú, hegyes, kissé hátrahajló foga van. Az elsők a leghosszabbak és a legvékonyabbak is. A hátúszót csupán a zsírréteg kiemelkedése jelzi. Bőre a háti oldalon szürkésfekete, olykor gyöngyszerűen foltozva. Hasi oldala szürkésfehér. Anderson vizsgálatai szerint a hímek kisebbek, de vaskosabbak. A csőrük is rövidebb. jellemző az elcsökevényesedett, kicsi szemük. Blanford a gangeszi csőrös delfint teljesen vaknak mondja és hozzáteszi, hogy az indiai iszapos folyók vizében úgysem tudna semmit sem látni.

Ez az érdekes delfin nem csupán a Gangesz- és mellékfolyóiban otthonos, hanem a Brahmaputrában és Indusban is. A Gangesz alsó folyásában túlnyomólag a hideg évszakban figyelték meg. Úgy gondolják, hogy a meleg és esős hónapokban felfelé vándorol. Sterndal ellenben azt hiszi, hogy az esőtől megdagadt és zavaros vízben nehezebben észlelhető. Anderson, aki tíz napig tartott egy csőrös delfint fogságban, azt állítja, hogy lélekzetvételre feltűnően rövid időre van szüksége. 30–45 másodpercenként vesz lélekzetet s erre egy pillanat is elegendő. Természetes, hogy az állat hosszabb ideig is bukva maradhat. Tápláléka elsősorban különféle hal és rák. Anderson szerint nem társaságkedvelő lény, jóllehet olykor-olykor egymás közelében több példány is látható. A vemhesség állapotát 8–9 hónapra becsülik. Rendesen egy-két kölyköt szül április és július között. A fiatalok kezdetben anyjuk mellékúszójához kapaszkodnak csőrük segítségével.

Az indusmelléki Sukkur-ban a dhopel-ek Anderson állítása szerint idomított halászvidrákkal fogják a csőrös delfint. Húsát India egyes vidékein sokra becsülik és különösen a nők fogyasztják, mert azt hiszik, hogy gyermekáldást hoz. Híg folyású zsírját mint pompás anyagot a bőrök zsírozására használják. Ezenkívül sokra becsülik, mint a bőr bekenésére szolgáló szert is. Megszünteti a tagfájdalmat és a bénultságot s erőssé, izmossá teszi az embert.