5. Csíkosmacskák (Dendrailurus Severtzow)

Nagyjából a megelőző nem tagjaira emlékeztet a két gyönyörű mustrázatú délamerikai fajt számláló Dendrailurus-nem, ettől azonban legfőképpen teljes elütő alkatú, a nyugatázsiai pusztai macskára emlékeztető dobcsontjai és fülei, továbbá határozott hosszirányú csíkozottsága révén tér el.

A pampaszi macska (Dendrailurus pajeros L.)

Pampaszi macska (Dendrailurus pajeros L.).

Az összes macskák között a pampaszi macska a leghatározottabban hosszant sávozott. A hosszúszőrű bundának pompás ezüstszürke alapszínéből halványabb vagy sötétebb rozsdás vörhenyes-barna sávok rínak ki; ezek előlről és felülről rézsútosan hátra és lefelé húzódnak. A sávok annál szembeötlőbbek, mert az állat torkán és mellén örvösen, a végtagokon pedig gyűrűk képében ismétlődnek. Az egyes szőrszálak tövükön szürkék, középen világossárgák, hegyükön pedig ezüstszürkék; azonban a sávok szőrszálai hegyükön halvány rozsda-sárgák. Háta közepén fekete és rozsda-vörös szőrök keverődnek; a fején levők fakó-szürkék, majd feketék, hegyükön pedig fehérek. Fakó-sárga pofáin keskeny, rozsdavörös sáv fut végig. Füle kívül világos, szélén sötét rozsda-barna, belül szennyes-fehér. Farka olyan színű, mint a háta és hegye felé 4–6 sötétebb színű gyűrűt visel. Lábai sárgás alapon 6–7 széles és szabályos rozsda-vörös, az alsó részek pedig fehéres fakó-sárga alapon szabálytalan, világos rozsdaszínű vagy sárgás-vörös pántokat viselnek. Ez a színezet és mustrázat a pampaszi macskát színeinek tompasága ellenére is a legszebb macskafajjá avatja. Az erős kandúr 120–130 cm-nyi hosszúságot is elérhet, ebből a farokra mintegy 30 cm esik; vállmagassága 30–35 cm.

A pampaszi macska a Rio Grande do Sul völgyének délibb vidékén, s ezenkívül Argentinának és Chilének többé-kevésbbé egész területén, egészen a Magellan-szorosig honos. Tápláléka főleg kisebb rágcsálókból áll.