3. Rókamanguszták (Cynictis Ogilby)

Ezt a szintén afrikai nemet lábalkotása és elütő szerkezetű koponyája, valamint sajátságos kifejlődésű fogazata miatt választják el a hozzá legközelebb álló szurikátáktól. Két dél-afrikai faja ismeretes.

A bozontosfarkú rókamanguszta (Cynictis penicillata G. Cuv.)

Bozontos farkú rókamanguszta (Cynictis penicillata G. Cuv.).

Valamennyi eddig tárgyalt fajtól az első pillantásra megkülönböztethető, mert mellső lábai 5, a hátulsók ellenben 4 ujjat viselnek; általában a szurikátához áll – különösen koponyaalkatában – igen közel. Külsőleg ettől hosszú, bozontos rókafarka különbözteti meg, mely a kecses kis állatkának különös díszére szolgál. Törzsének hossza 40, farkáé pedig 30 cm. Egyenletesen világosvörös, vagy sárgásbarna alapszíne fején és végtagjain sötétebb árnyalatba megy át, míg a hasoldalon világosabbá válik. A farok szőrei ezüstszürkével vegyesek és fehér hegyet alkotnak. Hosszú, fekete bajuszserték a szemek fölött és a felső ajkon találhatók.

A rókamanguszta Dél-Afrikában a Jóreménység fokától északra a dél-afrikai homokos sivatag vidékéig él, vidékenként az ugrónyúl (Pedetes caffer) lyukaiban üt tanyát és egerekkel, madarakkal, továbbá mindenféle ízeltlábúval táplálkozik; Sclatter szerint a párducteknős tojásait is kiássa és felfalja. Általában vad és harapós, ravasz és ügyes, általában keveset, vagy egyáltalában nem vadásszák. A rókamanguszta kizárólagosan nappali állat. Mint ahogy állatkertjeink fogoly példányain is megfigyelhetjük, nemcsak harcmodorában, hanem abban is, hogy gyakorta hátsó lábaira állva felágaskodik, a szurikátához hasonlít.