3. Tigrisgörények (Vormela W. Blas.)

Legtermészetesebben a menyétek nemzetsége után sorakoztatható az a két fajt számláló állatnem, amelyet eddig egyáltalán nem különítettek el a menyétektől, de most a fogazaton kimutatható elkülönítő bélyegek alapján önálló nem (Vormaela) rangjára emelték. A tigrisgörény-fajok elterjedési területé Délkelet-Európától kelet felé Ázsiába, Kínáig húzódik.

A szármát tigrisgörény (Vormela peregusna Güld.)

Szármát tigrisgörény (Vormela peregusna Güld.).

Európai legnyugatibb tartózkodási helye Bukovina és Bulgária, a legészakibb pedig Lengyelország. Seholsem gyakori, sőt Blanford szerint Nyugat-Ázsia legtöbb vidékén nagyon ritka, viszont Afganisztánban, főképpen Kandahar környékén nagyon közönséges.

Testhossza eléri az 50 cm-t, amiből azonban 16 cm a farokra esik. A rövidszőrű, feszesen simuló bunda a háton s az oldalakon szabálytalan sárga foltokkal tarkázott barna, míg a fejen, a test alsó, s a végtagok belső oldalán fekete; torkán világos rozsdaszínű foltot látunk. Ajkai fehérek, a szem mögött kezdődő, s a tarkón végigfutó pánt is fehér; a fülek töve feketésbarna, hegye pedig világos rozsdaszínű. Aránylag hosszú farka tövén sárgával tarkázott barnaszínű, középtája halványsárgás, hegye fekete.

Életmódját Hutton tanulmányozta behatóan. Szerinte a tigrisgörény ebben a tekintetben is hasonlít rokonához. Mustrázatát tekintve, átmeneti alaknak tekinthető az afrikai zorillákhoz. Különösen az arcorr mustrázata egyezik meg föltűnően a Zorilla lybica H. E. mustrázatával. Sőt fogazatában is nagyon sok az egyező vonás.