1. Lapátfülű kutyák (Otocyon Lcht.)

Lapátfülű kutya (Otocyon megalotis Desm.).

A lapátfülű kutyák (Otocyon Lcht.) neve alatt ismert afrikai kutyanemnek a kutyák és a szárazföldön élő emlősállatok között a legtöbb foga van. Ezeknél az állcsontban a kutya-féléknél rendszerint előforduló utolsó zápfog után 1–2, és az állkapocsban 1, ritka kivételes esetben (Hilzheimer, „Zeitschr. f. Morph. u. Anthropol.”. IX. 21. o.) 2 zápfog foglal még helyet. Így fogazatuk 48–50 fogból áll, melyeknél továbbá jellemző, hogy a tépőfogak hosszirányban mérsékelten fejlettek, a zápfogak csücskei lényegesen nagyok és az előzápfogak nagyon hegyesek, karcsúak és keskenyek, a szemfogak mérsékelten fejlettek. Ennek alapján fogazatuk különösképpen a rovarevők fogazatához hasonló, például a mi sündisznónkéhoz, amelyhez hasonlóan a lapátfülű kutyák is elsősorban rovarokkal, azonkívül még apró emlősökkel táplálkoznak. Természetesen a hasonlóság a táplálkozáshoz való alkalmazkodáson, nem pedig valamilyen közelebbi rokonsági vonatkozásokon nyugszik. Ez jelzi a legjobban, hogy a rokonsági vonatkozásokban az alakbeli hasonlóságok értelmezésénél mennyire elővigyázatosnak kell lenni, különösen fejlődéstörténetileg oly jelentős berendezésnél, mint amilyen a fogazat.

A lapátfülű kutya koponyája továbbá azért is említésreméltó, mert koponyáján nem egy taraja van, hanem kettő, melyek egy széles lantalakú területet zárnak be. A rókáknál is hasonlót találunk, nevezetesen az Urocyon Baird nevű alnemnél, melyhez főleg a koponya és az elhegyesedő arcorri rész révén nagyon hasonlatos. A lapátfülű kutyák külsőleg karcsú és hosszúlábú termetükkel, – mely a pusztai állatjelleget árulja el, – nagyon nagy, elülről tekintve tojásdad alakú füleikkel, valamint rövid, hegyes arcorri fejükkel tűnnek fel.

A lapátfülű kutya (Otocyon megalotis Desm.)

[Más neve: caffer.]

A fejlett lapátfülű kutya (O. megalotis Desm.) egész testhossza kb. 1 m, melyből egyharmadrész a farok hosszára esik, marmagassága 35 cm, szőrméjének általános színe sötét, zöldbejátszó szürkés fakósárga. Az egyes szőrszálak a gyökerük közelében barnásak, a közepükön fakósárgák, a hegyükön világossárgák vagy sötétbarnák, miáltal pettyezettség keletkezik, s a színfoltok összbenyomásából keletkezik a szőrmének említett színe. A fülek külső felülete és a felső részükön élesen elhatárolódó belső kerülete sötét fakóbarna, a végtagok elől és kívül, valamint a farok felső felülete vöröses sötétbarna, kevéssé kifejezett, a szemtől szemig és tovább hátrafelé haladó homloksáv, valamint az alsóajak világos fakóbarna, a toroktájék és nyakoldalak világos fakósárgák.

A lapátfülű kutya Dél-Afrikát, Kirk és Speke kutatása szerint Kelet-Afrika részeit is lakja. Angol-Kelet-Afrikában egy alfaj él, az O. m. virgatus Mill., amely főleg a hasi rész élénkebb színezetével és a farok felső részén levő fekete hosszanti sávval különbözik. Az állat életmódjáról keveset tudunk. „A lapátfülű kutyát – közli Fritsch G. – a Jóreménység-fok előhegyein élő gyarmatosok síránkozó, szakgatott ugatása révén gna-sakálnak nevezik. Becsuana-földön motloszi a neve. Az Oranje folyótól északra a bozótos magas steppék kedvenc tartózkodási helye, a telepítvényeken a felső Natal területén ezidőszerint száma gyérül. Nappal többi rokonához hasonlóan a sűrűségben rejtőzik vagy a földimalactól kiásott termitaépítményekben húzódik meg, éjjel szerte barangol, s ilyenkor szánalmasan hangzó panaszkodó hangot hallatva, a tábortüzet is megközelíti. Apró állatok, állati hulladékok, különösen a vándorsáskák alkotják táplálékát, amelyeknek vonulását a nagy túzokok, varjak és sólymok társaságában hűségesen követi. Húsának íze a sáskák visszataszító ízetlenségére emlékeztet, élvezete után a szájban avas utóíz marad vissza. A bennszülöttek a motloszit vadásszák, mert húsát kedvelik és prémjét nagyrabecsülik. A becsuana-törzs széles, elől magas és hátul lehajtott szegélyű nagy prémsapkáit prémjével szegélyezi, ezek révén az asszony a hajadontól megkülönböztethető. A gna-sakált főleg kutyákkal vadásszák, melyek búvóhelyeiken felkutatják és megfojtják vagy kikotorják. Golyóval ritkábban lövik, leshelyen a csaliételt nem igen keresi fel. A mi rókánkhoz viszonyítva kevésbé ragadozó és a hasonló nagyságú vadkutyánál békésebb természetű, megtámadtatása esetében csak gyengén védekezik. Lövés esetében jajhangját hallottam.