2. Farksodrók (Potos G. Cuv.)

[Régi neve: Cercoleptes.]

A mosómedve-félék összes többi neme Amerikában él. Közülük a farksodrók nemének (Potos Geoffr. Cuv.) van a legkevesebb foga. Fogazatuk képlete 3. 1. 3. 2. - 3. 1. 3. 2. E nem egyetlen faja, mely több alfajra oszlik:

Az amerikai farksodró, vagy kinkaju (Potos flavus Schreb.)

[Régi neve: Cercoleptes candivolvulus.]

Amerikai farksodró (Potos flavus Schreb.).

Teste igen nyúlánk, de esetlen, lábszárai rövidek. Feje szokatlanul rövid, vastag; arcorra szintén rövid. Szeme mérsékelt nagyságú, füle kicsi; öt ujja félig elnyomorodott és erős karmokkal felszerelt, talpa csupasz. Farka hosszabb, mint a teste és erős karmokkal felszerelt, talpa csupasz. Farka hosszabb, mint a teste és éppoly tökéletes kulcsoló fark, mit némely erszényesé, vagy a bőgőmajomé. A kifejlett egyed 90 cm hosszú, ebből 47 cm a fark hossza, vállmagassága 17 cm körül van. Szőrzete sűrű, aránylag hosszú, kissé göndör, lágy és bársonyfényű. A test felső és külső felén világos szürkéssárga, kissé vöröses árnyalattal és feketésbarna hullámokkal, melyek különösen a fején és a hátán egészen határozottak. Tarkójától a gerincoszlop mentén a fark tövéig széles, nem élesen elhatárolt sötét sáv húzódik. A test alsó fele a has felé világosodó vörösesbarna színű, a lábszárak kívül feketebarnák. A has középvonala mentén sötét rozsdabarna sáv fut végig. Farka tőben barna, végefelé majdnem fekete.

Az amerikai farksodró nagyon elterjedt. Ismerik Brazília egész északi részében, Peruban, Mexikóban, sőt dél felé még Luisianában és Floridában is. Az őserdők fáin él, leginkább nagy folyók közelében. Teljesen éjjeli életet él; a nappalt fák odvában alussza át. Éjjel igen eleven és rendkívüli ügyességgel mászkál a fák koronáin élelem után. Kulcsoló farkával meg tud az ágakon kapaszkodni, a fa törzsén pedig úgy megfogódzik, hogy fejjel lefelé is lekúszik. Járáskor egész talpára lép.

Bár az amerikai farksodró elsősorban növényevő, nem veti meg a kisebb emlősöket, a madarakat és tojásaikat, rovarokat és lárváikat sem. Állítólag különös előszeretettel jár a méz után és sok vadméhkast feldúl. A méhkasok kifosztásánál valószínűleg csodálatosan hosszú és messzire kiölthető nyelvét használja, mely a legszűkebb résen és a legkisebb lyukon is befér.

A farksodró, az eddigi megfigyelők egybehangzó leírása szerint, az emberrel szemben szelíd és jóindulatú. Hamar bizalmassá válik, mint a kutya, szereti a cirógatást, megismeri gazdája hangját és keresi annak társaságát. Gondozóját egyenesen felszólítja, hogy vele játsszék, szórakozzék s ezért Dél-Amerikában a bennszülöttek legkedvesebb háziállatai közé tartozik.

Napnyugta után ébred. Kezdetben lógó nyelvvel, bizonytalan lépésekkel botorkál, víz után néz, iszik, tisztálkodik, azután felvidul és jókedvű lesz; mászkál, ugrál, bohókás dolgokat művel, játszik gazdájával, halk füttyét hallatja, vagy ha megharagítják, morogva csahol, mint egy fiatal kutya. Sokszor hátsó lábán ül és mellső lábait veszi segítségül az evésnél, mint a majom. Viselkedésében csodálatos keverékét mutatja a medve, kutya, majom és cibetmacska szokásainak. Kulcsoló farkát is majom módjára használja, evvel húzza magához azokat a tárgyakat, melyeket lábával nem ér el.

Nagyon bántja a világosság. Alig dereng, máris sötét helyet keres és pupillája egészen ponttá zsugorodik össze. Ha eléje tartott fényforrással ingerlik, akkor minden mozdulatában valami sajátságos nyugtalanság árulja el kellemetlen érzését. Mindent megeszik, amit csak kap: kenyeret, húst, gyümölcsöt, főtt burgonyát, cukrot, befőttet, megissza a tejet, kávét, bort, még a pálinkát is; szeszesitaloktól megrészegedik és napokig beteg. Olykor a baromfit is megtámadja, megöli, vérét kiszívja és otthagyja. Haragjában fúj, mint a liba, majd hevesen rikácsol.

Ha madarat dobnak eléje, igen megfontoltan közelíti meg, gondosan szaglássza, fogával megragadja s míg eszi, mellső lábával tartja. Lassan és mondhatnók utálatosan eszik. Eledelét széttépi, szétszedi, látszólag erőlködve, mindig csak apró darabokat harap le, ezeket lassan rágja meg. Tulajdonképpen nem vérszomjas, bár ragadozó voltát nem tagadja meg.