1. Macskamedvék (Ailurus F. Cuv.)

A nyest-félékhez nyúlánk testük révén legjobban hasonlítanak a macskamedvék (Ailurus F. Cuv.). Egyetlen fajuk ismeretes.

A vörös macskamedve vagy panda (Ailurus fulgens F. Cuv.)

Vörös macskamedve

Vörös macskamedve vagy panda. (Ailurus fulgens F. Cuv.).

A Himalájában 2000–4000 m magasságban lakik, Nepáltól Assamig, Jünnan-ig és Szecsuanig. Sűrű és lágy bundája miatt, esetlenebbnek tűnik fel, mint amilyen. Széles és rövid fejét hosszú szőr fedi; arcorra ugyancsak rövid és széles; hosszú, bozontos és ezért vastag farka ernyedten lóg. Füle kicsi és kúpalakú, szeme kicsi. Végtagjai rövidek, talpát sűrű szőr nőtte be. Járáskor csak félig lép a talpára. Rövid ujjain erősen görbült karmok vannak. Fogazatának képlete 3. 1. 2. 3. - 3. 1. 4. 2. Zápfogán sok a kiemelkedés, ami arra mutat, hogy az állat növényevő.

A panda legnagyobb méretei: testhossza 60 cm, farkhossza mindenestől 50 cm, marmagassága 35 cm. Bundája hosszúszőrű, sűrű és lágy. A test felső felén élénk, fényessötét rozsdavörös; hátán aranysárga árnyalatú, mert a szőrszálak hegye sárga. A test alsó fele és a végtagok fényesfeketék, a comb elülső és külső felén vízszintesen sötét gesztenyevörös sáv húzódik. Álla és pofaszakálla fehér, hátrafelé rozsdasárgába hajló, homloka és a fejtető rozsdasárga árnyalatú. Szeme alól a szájszögletig rozsdavörös csík húzódik, ez elválasztja a fehér arcorrt a pofától. Fülkagylóit kívül fekete, belül hosszú fehér szőr nőtte be. Rókavörös farkát gyengén határolt világos gyűrűk övezik.

Szabadban folytatott életmódjukról keveset tudunk. Ez a szép állat párosával, vagy családonként az erdőkben él. Fákra mászik és odukban, vagy sziklaüregekben üt tanyát, de sokat jár a földön is, hogy élelem után nézzen. Tápláléka Hodgson és Blanford szerint csaknem tisztán növényi anyagokból áll: gyümölcsöt, gyökereket, füveket, makkot, bambuszhajtásokat stb. eszik. Brandes megfigyelte, hogy alvás közben farkát párnának használja. Sokszor végignyújtózik az ágon és állát előrenyujtott lábára teszi. Bartlett szerint úgy iszik, mint a medve, ajkát vízbe mártja; Hodgson és Brandes szerint pedig nyelvével lefetyeli a vizet.

Újabban Ruhe-Alfeld többször hozott át élő pandákat; állatkertekben mutogatták őket, ahol rabló tulajdonságokat is árultak el. Erről írja Brandes: „Egy frissen lőtt veréb felkeltette a panda figyelmét és szárnytollaival együtt felfalta”. Más helyen pedig így ír: „A panda macskamódra lopódzott egy rigófészekhez, melyben 3 fióka volt. Egy ugrással a fészekre vetette magát, talpával és arcorrával úgy ráfeküdt, hogy egy fióka sem menekülhetett el.”