1. Lándzsás tüskéjű patkányok (Echimys F. Cuv.)

[Régi nevük: Loncheres.]

Ezt a nemet a közel rokon sündisznó patkányok nemével szemben közel egyforma hosszú végtagjaik és zápfogaik szövevényesebb szerkezete tünteti ki. Körülbelül menyétnagyságú állatok. Rejtett életmódjukról kevés adatunk van.

A lándzsás tüskéjű patkány vagy szánia (Echimys armatus Is. Geoffr.)

Brazília keleti partvidékének leggyakoribb lándzsástüskéjű patkánya az, amelyet a bennszülöttek szánia néven ismernek. Törzsének hossza körülbelül 25 cm, de farkának hossza is csaknem megüti ezt a méretet. Bundájának színe fölül feketéssel kevert barna, alul világosabb, sőt sárgásba hajló.

Snethlage egy alkalommal egy kiáradt patak árterületén találta, a Monte Alegre hegy tövéhez közel. Jóllehet dél felé járt az idő, a kis állat alacsonyan a víz fölé hajló ágakon mászkált, s igen fürge és eleven volt. A közeledő csónakra ügyet sem vetett, s így Snethlage könnyű szerrel lelőhette. A parai múzeum preparátorát egy közel fekvő község lakója figyelmeztette, hogy az út mentén lévő nem nagyon magas fa ágai közt egy lándzsástüskéjű patkány összegömbölyödve szunyókál. Ez, amint utóbb kiderült, hím példány volt, míg párjáról azt mondta a bennszülött, aki ezeket az állatokat hosszabb ideig figyelte, hogy annak a fának odvában tanyázott, amíg a gyermekek agyon nem ütötték.

Burmeister szerint ugyanez a rágcsáló faj „lazán egymásba illesztett levelekből” fészket készít magának, s ez alakjára és nagyságára nézve nagy sárgadinnyéhez hasonló.