1. Tasakos ugróegerek (Dypodomys Gray)

Általában kopár puszták lakói. Alakjuk nagyon hasonló a már ismertetett ugró-egerekéhez, bonctani sajátságok tekintetében azonban lényeges eltérések mutatkoznak. Ezt a nemzetséget részletesebben az alábbi faj jellemzése kapcsán ismertetjük.

A kaliforniai tasakos ugróegér (Dipodomys phillipsi Gray)

Kaliforniai tasakos ugróegér (Dipodomys phillipsi Gray).

Nemzetségének legismertebb faja. Testének egész hossza 30 cm, ebből azonban több mint fele, kb. 17 cm, a farokra számítandó le. A nőstény mintegy 2 cm-rel rövidebb a hímnél. Színezete is nagyon emlékeztet a tulajdonképpeni ugró-egerekére: feje, fülei, háta, valamint combja világos-sárgák, viszont oldalai, hasa, továbbá a combján haránt irányban a farokig futó csík, éppígy a fültől a vállig húzódó sáv, s végül a farok-bojt vége fehérek. Ez a szín az oldalakon sárgába átmenő.

Amennyire ma ismeretes, ennek a csinosan színezett, fürge kis állatnak Kalifornia, Texas és Mexico a hazája. Szakemberek nagyon sok fajt és alfajt különböztetnek meg. A tasakos ugró-egér a legsivárabb vadonban tanyázik, olyan sivatag-szerű területeken, amelyek növényzete jóformán csak néhány csodálatos alakú, óriás kaktusz-féléből áll. Abból a rövid jellemzésből, amelyet Audubonnak köszönhetünk, kiviláglik, hogy állatunk természete és viselkedése nagyon sok tekintetben megegyezik a sivatagi ugró-egerekével. Csak napszállta után mutatkozik a földszínen, s ilyenkor ugrál a kövek közt; az embert nem ismeri, s nem is tart tőle. Lakóhelyén gyíkokon és kígyókon kívül alig látható élő lény, s így joggal kérdezhetjük, hogyan élhet meg ott egy emlős állat. A kaliforniai tasakos ugró-egér minden valószínűség szerint szintén magvakkal, gyökerekkel és általában növényi részekkel táplálkozik, mint általában a sivatagi ugróegér-félék. A vizet hosszú időre is teljesen nélkülözheti s megelégszik annak a harmatnak a lenyalogatásával, amely az éj folyamán a növényekre lecsapódik.