2. Kenguru-egerek (Perodipus Fitz.)

Ugyancsak a tasakos ugróegér-formák alcsaládjába sorozzák a kenguru-egereket is, amelyeket az amerikai természetvizsgálók kenguru-patkányoknak neveznek.

Mint nevük is jelzi, ezeknek az állatoknak hosszú, ugró lábaik, s a kengurukéra emlékeztető testtartásuk van.

A texasi kenguru-egér (Perodipus ordi Woodh.)

Ez a Texasban, Új-Mexicóban és Arizonában honos kis rágcsáló, fejétől farka tövéig mérve, mindössze 11 cm, míg a farok maga 14 cm hosszú. Színezete fölül agyag-sárga; ez az alapszín a háton feketésen árnyalt. A test alsó fele, valamint az oldalak, orr, továbbá egy fül mögötti folt s a combon keresztül húzódó sáv fehérek. „A délnyugati homokos síkságok ezt az éjjeli állatját” Stone és Cram figyelték meg. Földalatti tanyájába rendkívül sok és sokféle elágazó járat vezet. Lakását a fölszínen alacsony kupac jelzi, amely igen könnyen beszakad.

A selymes kenguru-egér. Az előbb leírt fajjal közeli rokonságban áll a selymes kenguru-egér, amelyet Hornaday valóságos kis tündérnek mond, annyira elragadta kecses alakjával és minden tekintetben vonzó lényével. Hornaday szerint az amerikai egér-félék közt kétségtelenül ez a legszebb. Egészen fölegyenesedve jár, mint egy parányi kenguru, s úgy is ugrándozik; karjait ilyenkor szorosan álla alá szorítja, s csaknem egészen eltünteti bundájában. Szőre puha, selymes, meglehetősen hosszú. Színe fölül fakóbarna. Nagyság tekintetében azonosnak mondható texasi rokonával, – amellyel különben egyes területeken együtt is él – amennyiben a fej és törzs hossza mintegy 11 cm, míg a farok maga több mint 14 cm hosszú. Tasakjai igen nagyok, s állítólag arra valók, hogy vájkáláskor a kikotort homokot beléjük tömje, s úgy hozza ki a fölszínre.

A selymes kenguru-egér Arizona, Kalifornia s a régebbi indián territórium olyan száraz, terméketlen, sivatagos területein honos, amelyeken kaktusz-féléken és yuccán kívül csak töméntelen homokot láthatunk. S ezek a kecses kis állatok mégis megélnek! Bizonyára tökéletesen „tűz- és vízállók”, – mondja humorosan Hornaday. – Nincs az a magas hőfok, s nincs az a teljes vízhiány, amely az ő tevékenységüket csak a legkisebb mértékben is károsan befolyásolhatná. Mint a legtöbb patkány- és egér-féle, állataink is éjjeli életmódot folytatnak, s hozzátehetjük, hogy ez teszi lehetővé számukra az életet azokon a sivár területeken.

Némelykor többen, egyesülten nagy dombot hánynak föl kötöttebb talajból és homokból; ez a domb mintegy 90 cm magas és körülbelül 3 m átmérőjű. Ezt aztán keresztül-kasul lyuggatják, s olyan képe lesz, mint a sejtes lépnek. Gyakran megesik, hogy ebben a tanyában csörgő-kígyók és gyíkok is felütik sátorfájukat, s kétséget alig szenvedhet, hogy a selymes kenguru-egér gyakori „étek-fogás” a csörgő-kígyó étlapján. A kis állat rendkívül jámbor, sohasem harap, még ha fogdossuk sem. Egyúttal azonban annyira gyönge szervezetű, hogy fogságban még akkor is hamarosan elpusztul, ha teljes odaadással és szakértelemmel ápolják.