1. Sziamangok (Symhalangus Glog.).

A sziamang külön nemzetséget képvisel (Symphalangus Glog., Siamanga), mivel mutató- és középsőujja a tövétől fele hosszáig összenőtt és csupasz torokzacskója van. A legnagyobb az összes hosszúkarú majmok között; és az is jellemzi, hogy karja aránylag kevésbbé hosszú, mint a többi fajé.

A sziamang (Symphalangus syndactylus Desm.)

Sziamang (Symphalangus syndactylus Desm.). Elliot könyvéből.

Duvaucel joggal mondja csúnyának „kivált azért, mert alacsony homlokát csak a szemöldökívek képviselik, szemei mélyen fekszenek üregeikben, orra széles és lapos, oldalraálló orrlyukai igen nagyok, és szája csaknem az állkapcsok zugáig kitátható. Ha tekintetbe vesszük ezenkívül még a csupasz torokzacskót, mely mint valami zsíros begy petyhüdten lóg alá nyaka elején és kiáltozás alkalmával kitágul, továbbá görbe, befeléálló végtagjait, amelyek mindig hajlítottak, előreugró dudorok közé süllyedt pofáit és csökevényes állkapcsát, akkor bátran elmondhatjuk, hogy majmunk nem tartozik rendjének legszebb képviselői közé. Testét sűrű, hosszú, lágy és fényes szőrökből álló mélyfekete bunda borítja; csak szemöldöke vörösbarna. Herezacskóján hosszú szőrzet van, amely lefelé nem ritkán térdigérő pamatot alkot. Alsó karjának szőrözete hátrafelé, felső karjáé előfelé irányult, úgyhogy könyökén pamacs keletkezik.” Teljesen fehérszőrű példányok is előfordulnak; Bock K. elevenen kapott egy ilyet. A felnőtt hím 1 méternyi magasságot ér el, de karjaival csaknem kétszerannyit fog át.

A sziamang tulajdonképpen amang, mert „szi” a maláji nyelvben, annyit jelent „a”, vagyis névelő. Szumatra erdőségeiben közönséges. Életét úgy a szabadban, mint a fogságában megfigyelték. Azonban a maláji félszigeten is él; Wray a hegységben még 6–7000 angol láb magasban is hallotta; Szumatra szigetének padangi fennsíkján a sziamangot 1450 méter tengerszínfeletti magasságban már külön hegyi alak képviseli, amelyet Pohl felfedezőjének tiszteletére volzi néven alfajként írt le hosszú, durva, bozontos és fénytelen szőrzete alapján. A Szumátrától délre fekvő kis Pageh-szigeteken él még egy szigeti törpealak (klossi Mill-nevű alfaj), melynek lágy, selymes szőre van.