2. Hegyi félpocok (Teonoma Gray)

Az előbbi nemzetségtől apróbb bonctani bélyegeken kívül külsőleg legfőként a mókusokéra emlékeztető bozontos farkuk különbözteti meg.

A szürke félpocok (Theonoma cinerea Ord)

A hegyi félpocok legjobban ismert, legfontosabb faja a szürke félpocok. Erről az állatfajról Coloradó nyugati vidékein tett botanikai kirándulásai közben Purpus gyüjtött érdekes adatokat. Szerzőnk megfigyelései ennek a nemzetségnek természetében mélyen gyökerező gyüjtési szenvedélyét mutatják be éles és érdekes megvilágításban.

„A szürke félpocok – írja Purpus – alapjában véve éjjeli állat és rendkívül fürge. Ez az állatfaj itt, Nyugat-Coloradóban a Grand Mesa 3000 m magos homlokkővonulatának hasadékaiban tanyázik; ezenkívül azonban odvas fákban, elhagyott bányákban, sőt üresen álló őrházakban is fölüti sátorfáját. Ezzel szemben lakott épületektől rendszerint távol tartja magát, vagy csak nagyon kivételesen fészkel bennük. Általában 2000–2500 m magosságban találkozhatunk vele. Fészkét legtöbbnyire lakóüregében készíti ugyan, de olykor lakásán kívül, valamelyik sziklán rója össze. A tágas fészekben a nőstény 4–5 fiat hoz a világra. A fészek anyaga az amerikai boróka (Juniperus occidentalis var. monosperma) rendkívül szívós, e mellett hajlékony háncsa; ez a fenyő-faj ugyanis a Grand Mesa leggyakoribb tűlevelű fája. A háncsot a félpocok vékony rostokra tépdesi, s ezt az anyagot szőrrel, nevezetesen nyulak szőrével keveri. Külső burkolatára ugyanennek a borókának gallyait, továbbá egyéb fadarabokat, forgácsot, rongyokat, s általában minden elképzelhető anyagot fölhasznál, amihez csak hozzáférhet, s amit el bír cipelni.”

A szürke félpocok csak növényi táplálékkal él, gyökereket, magvakat, gyümölcsöket, fiatal hajtásokat eszik, de legfőként az itt gyakori kaktuszt (Opuntia) kedveli. Mihelyt az ősz közeleg, állatunk élelmiszert kezd gyüjteni, s ezt lyukakban vagy sziklahasadékokban halmozza föl.