10. Fészekrakó mókusok (Funisciurus Trt.)

A Paraxerus nemet az őserdőzónában a sok változattal bíró Funisciurus Trt.-nem váltja fel. Képviselői tipikusan erdőlakó, fánélő mókusok.

Az ózen vagy dadogó mókus (Funisciurus lemniscatus Lec.)

A Dél-Kamerunben „osen” néven ismert mókus Kamerunban, Gabunban, Ogoweban. Kongo- és Angola-tartományokban fordul elő; Bates egyaránt észlelte az őserdőben, mint erdőirtások helyén felburjánzott bokrok között. Az általa talált fészkek száraz levelekből és rostokból tökéletes gömbformájúra voltak fonva. Az egyik fészekben két kölyök volt, de nyílás egyáltalán nem látszott rajta; ezt valószínűleg anyjuk tömte be, amikor fiait magukra hagyta. Ez februárban történt, de Bates szolgái még ugyanabban a hónapban több fiatal mókust is találtak. Sokszor hallani az „osen” változatos hangú csevegését. A bennszülöttek ezt az igen találó „réngé” szóval fejezi ki, csakhogy egy szótag néha sokszor egymásután, igen gyorsan ismétlődik, mintha például egy dadogó akarná a „réngé” szót kimondani.

A mkaka (Funisciurus isabella Gray)

Pechuel-Loesche Loangóban figyelte meg és így ír róla: „Egyszer ajándékba kaptam egy aranyos, élő mókust. Rozsdasárga bundáját kétsorosan két fekete-fehér színű oldalsáv tarkította. Az emberek mkakanak nevezték az állatot, amelyik teljesen meglettnek látszott, habár nem volt nagyobb, mint egy nagy egér, úgyhogy tenyeremben elfért. Néhány nap alatt annyira megszelídült, hogy szabadon járkálhatott a szobában. A nap minden szakában enyelegve játszadozott, vidám, csendes „tak-tak” hangokat hallatva, miközben széles, bozontos farkát lóbálta. Mindennemű eleséget, gyümölcsöt, kenyeret, húst, tojást szívesen és csinosan vett a kinyujtott tenyérből és a mi mókusaink módjára fogyasztott el. Egyidőben nagyon megszerette szintén szabadon élő szürke papagájomat, mindig közelében tartózkodott és engem lassanként teljesen elhanyagolt. Egy szép napon eltűnt; minden ügyessége ellenére is, úgy látszik, a patkányok zsákmányává lett.”

Az odon (Funisciurus pyrrhopus F. Cuv.)

Trousseart szerint Libérián és az Asanti-földön keresztül a Kongóig van elterjedve. Bates sokszor látta a földön vagy elszórt fatönkökön; hangja szaggatott, szótagolt, körülbelül „ka-paka”-nak hangzik. Büttikofer „ezt a kecses mókust... inkább kis bokrosokban és pálmásokban találta”, mint sűrű őserdőben. Fészkét szívesen építi a levelek tövének hajlásába, az olajpálma törzséhez símulva, vagy hat lábnyira a földtől, pálmalevelek rostjából valahogyan összefonva. Mindegyik fészekben két vak kölyök van. Libériában ez az állatka helyenként annyira sűrűn fordul elő, hogy minden vízi utazásnál megfigyelhető. Előszeretettel tartózkodik a partokat nagyszámban szegélyező borpálmákon és a madarak csiripeléséhez feltűnően hasonlító hangjával mindig elárulja hollétét. Vak kölyköket sokszor ajánlottak megvételre.”