14. Indiai házimókusok (Funambulus Less.)

A pálmamókus (Funambulus palmarum L.)

Nemzetségének legismertebb faja. Háta barnán pettyezett, színe szürkés vagy vöröses árnyalattól a feketéig terjed, de a hátán mindig három feltűnő, fehéres-sárga vagy halavány vörös csík látható. Fülét rövid szőrök fedik. A Malabar-partok kivételével egész Indiában és Ceylon szigetén előfordul, de inkább található a nyílt, megművelt, emberlakta vidékeken, mint az őserdőben. Keleten a Bengál-öbölön, nyugaton Szinden és Beludzsisztánon túl nem terjed, de itt már ritka.

Blanford szerint a pálmamókus egyike India legközönségesebb és legismertebb állatainak és a vadon élő állatok között a legszelídebb. Ligetekben, kertekben és fasorokban sűrűn látható, különösen a nagy banán- és pipalfákon, s bár sokszor találni pálmákon is, élete nincs e fához kötve. Sokszor látni a földön, a fák tövében, eleséget keresve, de mindig csak a közelben, és ha megijesztik, rögtön az ágak között keres menedéket. Szívesen lakik a házak tetőgerendái között és a szalmafedelekben és önként bemegy a házak belsejébe is. Megművelt területeken és lakóházak közelében élve, ez a mókus az erdőkben nem honos, és úgy látszik, hogy éppúgy, mint a házi-egér, és a házi- és vándorpatkány, a pálmamókus is valószínűleg az emberen „élősködik”. Lehet, hogy a pálmamókus a Himalája területén levő Szikkimtől egész Indiában, Malabar és Ceylon szigetén elterjedt, erdőlakó háromsávos mókusnak (Funambulus tristriatus Wtrh.) egy, már félig háziállattá lett változata.

Elesége, úgy mint a többi mókusé, vetőmagvak, gyümölcsök, bimbók stb., sőt, McMaster szerint, rovarokat is eszik. Igen könnyen megszelidíthető, mivel egyáltalában nem nagyon fél az emberektől. A nőstény, Jerdon szerint, 2–4 kölyköt hoz a világra; nagy fészke fűből, pamutból és egyéb szövetrostokból van durván megépítve, fák koronájában, esetleg háztetők ereszében, vagy házak gerendázatában.