15. Óriás mókusok (Ratufa Gray)

A szintén indiai és maláji, majdnem nyestnagyságú óriásmókusok farka alul szőrökkel fedett; felső zápfogaik száma négy. Ennek köszönhetik, hogy önálló nemet alkotnak. Külsejük és életmódjuk szerint egyébként valódi, fákon élő mókusok. Elő-Indiában, Hátsó-Indiában és a nagy Szunda-szigeteken vagy 40 fajuk és alfajuk él; változó színezésük nagyon szépen szemlélteti a mókusok bundájának eme tulajdonságát.

A királymókus (Ratufa indica Erxl.)

A kereskedelemben királymókusnak, vagy közönséges óriásmókusnak nevezett faj Elő-Indiában honos. Színét Blanford („Tierwelt Britisch-Indiens”) ekként írja le: „vállán, hátának közepén és alsó felén, valamint combján és farkán a vöröses színt jobbára a fekete váltja fel; a fülek előtt, a fejtetőn keresztül egy halvány sáv fut”. Testének alsó részén, a fején és a nyakon néhány szalagszerű, fehéres-sárga csík van, füle bozontos. A Jáván élő jelarang (Ratufa bicolor Sparrm.) a hátsóindiai és maláji változatok legismertebb képviselője könnyen megkülönböztethető az előindiaiaktól, mivel fülén nincsenek bozontos szőrök, amint ezt Wroughton nemrégen megállapította.

Jelarang vagy jávai óriás mókus (Ratufa bicolor Sparrm.).

Blanford szerint az óriás mókus kizárólag fákon él, a földön ritkán látható és fák tetején építi meg ágakból és levelekből készült nagy fészkét, Sterndale szelíd példányának több fán volt fészke és 20 lábnyi (kb. 6 m) távolságot ugrott át egyik fától a másikig. Az állat a napnak minden órájában mozgásban van, eleséget keres, legfeljebb a legforróbb déli órákban tér pihenőre. Blanford azt állítja, hogy a fiatal mókusok könnyen megszelidíthetők, de nem nagyon okosak és tanulékonyak.